Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Varga Zsuzsanna: „Kényszeríteni kell a parasztot..." (Hatalom és agrártársadalom az 1950-es években)

1949-1950-től megfigyelhető volt az a gyakorlat is, hogy ha elmaradás mutatkozott az őszi szántásban, vetésben stb., akkor a helyi tanács közúti zárlatot rendelhetett el, ami azt jelentette, hogy a község területét engedély nélkül igásfogattal nem lehetett elhagyni. Engedélyt csak sürgős esetben, és csak egy-egy napra adtak.

39 A helyi gazdasági és társadalmi viszonyok szétzilálásában legnagyobb hatásúnak mégis a tagosítás bizonyult. A hivatalos indok úgy szólt, hogy nagyüzemet csak nagytáblákon lehet szervezni. Valójában azonban a hatalom a parasztság földhöz való ragaszkodását akarta meglazítani. S ez sikerült is, hiszen az ismétlődő tagosítás során a parasztgazda újabb és újabb földdarabokat vesztett el, s cserébe többnyire rosszabb minőségű/ távolabb fekvő földet kapott.

40 Ismeretes az is, hogy az 1950-es évek első felében az egyéni gazdálkodók széles tömegeivel szemben igencsak eldurvult az állami bánásmód. A tanácsházára való beidézések, fenyegetések - esetenként veréssel kiegészülve - egyre gyakoribbá váltak, állandósult a birtokos paraszti réteg zaklatása. Pénzbírságok, esetleg börtönbüntetések kiszabására nemcsak a begyűjtési és adóhátralékok, hanem a legkülönbözőbb ürügyek („hamis kutya szájkosár nélkül", köztisztasági kihágás, amerikai szövőlepke irtásának elmulasztása, tűzbiztonsági előírások megsértése stb.) miatt sor kerülhetett.

41 A falvak népének ez a példátlan mértékű kiszolgáltatottsága nem vezetett nyílt lázadáshoz,

42 de a következmények egyre súlyosabbak lettek: százezrek hagyták el a mezőgazdaságot, egyre több lett a műveletlen föld, csökkent a termelés, romlott a föld minősége. 1952-1953 fordulóján az élelmiszer- és vetőmaghiány, valamint a sorozatos elszámoltatások, „padlássöprések" miatt rendkívül elkeseredett volt a falusi lakosság.

43 Enyhülést és re39 Kiválóan nyomon követhetők ezek a korlátozó rendelkezések a korabeli dobolási jegyzőkönyvekben. Magyar hétköznapok... i. m. 409-449. p. 40 Az ismétlődő tagosításoknak nagy szerepe volt abban, hogy az egyéni gazdaságok száma és területe 1949-1953 között csökkent. 1949-ben az egyéni gazdaságok területe 11 536 000, négy évvel később pedig már csak 6 908 800 katasztrális hold volt. Erről bővebben lásd ERDMANN i. m. 135-137. p. 41 Erről bővebben lásd MAGYAR i. m. II. kötet. 42 A paraszti ellenállás kérdéseit az 1945 utáni korszakra kiterjedően is vizsgálta a Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29-31. között. Lásd: Paraszti kiszolgáltatottság, paraszti érdekvédelem, önigazgatás. Gyula, 1994. Kevés olyan esetről tudunk, ahol a paraszti elégedetlenség a nyílt ellenállás vállalásáig jutott. Egy Hódmezővásárhely környéki fegyveres szervezkedés előkészületeit és megtorlását mutatja be az alábbi helytörténeti munka: ŐZE Sándorné ŐZE Sándor: Magyar parasztballada. Fehérgárda a Dél-Alföldön. Hódmezővásárhely, 2005. 43 A mezőgazdasági termelés mennyisége az ötéves terv időszakában - a kedvező 1951-es esztendő kivételével - nem érte el a háború előtti utolsó békeév (1938) szintjét. Hasonlóan alakult a népélelmezésben alapvető fontosságú kenyérgabona termése is. Az állatállomány először 1950-ben haladta meg néhány százalékkal a háború előtti szintet. Az 1951-