Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Tóth Ágnes: A németek internálása a Dunántúlon, 1945-1946

zésének híre gyorsan terjedt, és napokon belül útnak indultak a zalai, a bakonyi falvakban maradt székelyek is. A székelyek folyamatos áramlása miatt a megnövekedett feladatokat a Telepítési Hivatal nem tudta ellátni, ezért egyre szélsőségesebb megoldásokat választottak. Bodor már április 29-ei levelében ezt írta feleségének: „A lengyeli Apponyi-kastélyt koncentrációs tábornak neveztük ki." A táborban uralkodó állapotokról egy panasztevő május 11-én írt levelében a következőket olvashatjuk: „A népeket kihajcsák a legelőre és azt viszik a gettóba akit akkarnak... És a Lengyeli kastélyba vagyis gettóba egypár dolgot említenek a Tekintetes Főispán urnák. Ott van külön szoba ahol csak toll van és oda visznek be akit ök akkarnak és össze vissza verik és (hempergetik). Nappal és északa ép ugy mint öreg vagy fiatal a dolgukat csak a szobában végezhetik... Kivételes esetek is előfordulnak, például őnekik megfelelő lányokat, az őrzésükre örszobába visznek."

11 A Lengyelben létesített tábor ügye többször foglalkoztatta a Bonyhádi Nemzeti Bizottságot. Sorozatosan tiltakoztak a rendőrség fellépése ellen. Ezek hatására Bodor György ígéretet tett hathatós intézkedésekre, annál is inkább, mert az alispáni helyszíni szemle és a foglyok vallomása - a nemi erőszak kivételével, amit valószínűleg nem mertek bevallani - igazolta a vádakat.

12 A kormánynak is tudomása volt az atrocitásokról. Az egyre nagyobb méretű társadalmi nyomás hatására a május 14-ei pártközi értekezlet foglalkozott a bukovinai székelyek elhelyezésének problémájával. Erdei Ferenc elismerte, hogy a svábokat gyűjtőtáborokban tartják együtt, és megoldásra vár a sorsuk.

13 Bodor május közepén, Budapesten tett látogatása során maga is érzékelhette a tevékenységével és személyével kapcsolatban kialakult fenntartásokat. „Erdei - írja visszaemlékezésében - hűvös volt, úgy látszott, hogy kellemetlen már számára ez az egész székely-telepítési ügy." Bodor György május 28-án kapta meg a megbízásának visszavonásáról szóló írásbeli parancsot, azzal a szóbeli kiegészítéssel, hogy a megkezdett községekben a földbirtok-politikai teendőket fejezze be. Visszautazva Bonyhádra, a hátralévő négy-öt napban lázas ütemben még keresztülhajszolta az elkobzásokat és betelepítéseket.

14 11 A vármegyei főkapitány közli, hogy a kivizsgálás nem vezetett kellő eredményre, a beadvány névtelensége miatt. TMÖL XXL 1. a) 798/1945. 12 TMÖL XVII. 2. A Bonyhádi Nemzeti Bizottság 1945. május 30-ai jegyzőkönyve. WIRTH József: A lengyeli internálótábor. In: HAMBUCH Vendel (szerk.): 300 éves együttélés. A magyarországi németek történetéből II. 1988,229-234. p. 13 TÓTH Ágnes: Bibó István memorandumai a magyarországi német lakosság kitelepítésével kapcsolatban. 344. p. In: Bács-Kiskun megye múltjából XI. Kecskemét, 1992,330-383. p. 14 Bodor György 1945. július 4-én írja meg, immár Budapesten, a tevékenységéről szóló jelentését. E szerint 4350 családtól kobozta el vagyonát, helyükre 2444 családot telepített. Az ezen a napon tartott pártközi értekezleten, amely Bodor jelentését megtárgyalta és elfogadta, a Szociáldemokrata Párt képviselői nem vettek részt. Néhány nappal később tett észrevételeikben kifogásolták a német nemzetiségűek anyanyelvi alapon történő hátrányos