Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Tóth Ágnes: A németek internálása a Dunántúlon, 1945-1946

Ha az internálási eljárásokat a magyarországi németek szempontjából vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy 1945 májusáig csupán a népbírósági eljárások következtében volt jogi lehetőség rendőrhatósági őrizetbe vételükre. Ezeket az eljárásokat azonban 1945. február és május között nem tudták olyan nagy számban lefolytatni, hogy a németek tömeges internálására sor kerülhetett volna. S bár az 1945. március 17-én közzétett földreformrendelet a Volksbund-vezetőkkel, -tagokkal és -támogatókkal, valamint az SS-be belépettekkel szemben teljes vagyonelkobzást rendelt el, és összeköltöztetésüket is lehetővé tette, de lakóhelyükről való kimozdításukat csak népbírósági ítélet mondhatta ki. Ugyanakkor 1945 tavaszára a földreform kapcsán - a juttatandó földek elégtelen volta, a juttatásoknál követett eljárások miatt - tömeges és súlyos helyi konfliktusok bontakoztak ki a telepesek, a menekültek, a bukovinai székelyek és a németek között. Éppen ezért az ország egyes régióiban még a jogi szabályozás megszületése előtt sor került a svábok tömeges internálására, lakóhelyéről való kimozdítására, s ezeket az akciókat utólag jogi módon is igyekeztek legalizálni. Ezt a célt szolgálta a német állampolgárok internálására vonatkozó rendelet személyi hatályának az SS-be és a német hadseregbe önként vagy kényszerrel belépőkre való kiterjesztése, valamint a magyarországi német lakosság politikai magatartásának felülvizsgálatára kiadott 3820/1945. ME számú rendelet is. Ez utóbbi kettős célt szolgált: egyrészt a földreform kapcsán már foganatosított elkobzások megerősítését, másrészt a politikailag megbélyegzettek - Volksbund-vezető, -tag, -támogató stb. - esetében az internálások tömeges elrendelését. S bár a rendelet az egyéni felelősségre vonás elvén alapult, gyakorlatilag fellebbezési, jogorvoslati lehetőség nélkül. Azok a személyek, akikről bebizonyosodott, hogy ugyan egyik szervezetnek sem voltak a tagjai, és célkitűzésüket sem támogatták, de - úgymond demokratikus magatartásukról sem tettek tanúbizonyságot, az internáltak befogadására voltak kötelezhetők. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy a vezetők és tagok esetében a családtagok kimozdítására is lehetőség nyílt. A jogszabályok keretjellege miatt tág tere nyílott tehát az egyéni értelmezéseknek, s tovább nehezítette alkalmazhatóságukat gyakori változtatásuk is. nését követően kezdődő eljárások esetében konkrétan szabályozandónak tartja, hogy amikor nincs ok a népbíróság elé utalásra, akkor a politikai rendőrség miként internálhatja a személyt. Az esetek teljes körének konkrét meghatározását várja a jogszabálytól, hogy a „nemkívánatos túlkapások meggátolhatok" legyenek. Fontosnak tartja azt is, hogy az internálási véghatározatokat a rendőrség indokolni legyen köteles, s a fellebbezési eljárások minél előbbi lefolytatása is megtörténjen. Magyar Országos Levéltár (MOL), Belügyminisztérium, elnöki iratok (XIX-B1. r), 814/1946.