Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Tóth Ágnes: A németek internálása a Dunántúlon, 1945-1946

Ezzel az internálásoknak nemcsak a végrehajtása, de államigazgatási kényszerintézkedésként való kezdeményezése is egyértelműen rendőrségi hatáskörbe került. Nyilvánvalóan összefüggésben állt ez azzal, hogy a Magyar Kommunista Párt vezetői nem voltak megelégedve az antifasiszta számonkérés addigi eredményeivel, s már a Budapesti Nemzeti Bizottság 1945. március 28-ai ülésén fölmerült, „hogy oly esetben, ahol nincs elég ok a népbíróság elé utalásra, de az illető fasiszta, nyilas, munkatáborba utalható legyen".

2 Gyakorlatilag ezt a szempontot érvényesítette az az Erdei Ferenc által 1945. június 21-én kiadott - 138.00/1945. számú -, nyilvánosságra nem hozott belügyminiszteri rendelet is, amely szabályozta az internálásnál, rendőrségi felügyelet alá helyezésnél követendő eljárási szabályokat. A rendelet kimondja: „Azokat az egyéneket, akik a 81/1945. ME sz. és 1440. ME sz. rendeletben meghatározott bűntettek vagy vétségek elkövetésével a rendelkezésre álló adatok szerint nem gyanúsíthatok ugyan, de korábbi vagy jelenlegi fasiszta, népellenes magatartásuk miatt veszélyesek, vagy általában az ország demokratikus szellemben való újjáépítését gátolni igyekszenek, közigazgatási eljárás alá kell vonni. A velük szemben alkalmazandó közigazgatási rendszabály, amely tehát nem megtorló, hanem csupán megelőző intézkedés, a 8130/1939. ME sz. és a 760/1939. sz. rendelet alapján kétféle: rendőrhatósági őrizet alá helyezés (internálás) és rendőrhatósági felügyelet alá helyezés."

3 Erdei a rendelet szükségességét a nem egységes rendőrhatósági eljárásokkal indokolta, ugyanakkor elismerte, hogy a rendeletben szabályozott eljárásra, amikor is a felek meghallgatása nélkül hozott „ítéletek" alapján kerül sor őrizetbe vételükre, lakóhelyükről való kitiltásukra, olyan intézkedések, „amelyekre csak rendkívüli körülmények között kerülhet sor olyankor, amikor ezt magasabb állami érdekek indokolják". A belügyminiszteri rendelet azzal, hogy lehetővé tette a bírósági ítélet nélküli internálást, lényegesen bővítette a rendőrség, és azon belül is a politikai ügyosztályok hatáskörét, bár az eljárás lefolytatására közigazgatási keretek között került sor. Az internálást az illetékes politikai osztály vezetőjének javaslatára a főkapitány rendelte el.

4 2 PALASIK Mária: Bizalmas belügyminiszteri rendelet az internálások ügyében (1945). Társadalmi Szemle, 1997/7., 87. p. 3 A rendelet teljes szövegét közli: PALASIK i. m. 90-94. p. 4 PALASIK i. m. 89. p. Debrecen főkapitánya a rendelet tervezete kapcsán a belügyminiszterhez írott levelében az internálási eljárást szabályozó korábbi rendeleteket nem tartja alkalmasnak a „jelenlegi viszonyok között felmerülő különleges esetek megoldására", s ezért „nélkülözhetetlenül szükséges egy vezérfonalszerű összeállítása azon általános irányelveknek, melyek... a politikai rendőrségek jövőbeni működésének helyes alapjául szolgálnak". Javaslata szerint külön kell választani a rendelet megjelenése előtt, illetve utána folyamatba tett rendőrhatósági felügyelet vagy őrizet elrendelésével zárult ügyeket. A már megkezdett ügyek esetében, ahol nincs elég ok és bizonyíték a népbíróság elé utalásra, úgy ezen személyek internálási határozatát hatvan napon belül felül kellene vizsgálni, és szabadon bocsátásukról kellene gondoskodni. A rendelet megjele-