Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Stark Tamás: „Malenkij robot". Magyar állampolgárok elhurcolása a Szovjetunióba 1944-1945-ben

egyszerű cserekereskedelem, hanem a lopás biztosítja. Az őr lop a fogolytól és fordítva, a foglyok egymástól és a munkahelyről. Lop a magyar tiszt brigádvezető a beosztottjaitól, lop a szovjet felsőbb hatóság, amikor a pufajkákat eladja a környéken ahelyett, hogy kiadná a foglyoknak. Ugyanígy lopnak a „szabad" munkatársak, a portások és az ellenőrök. A szovhozokban például épp az állatokra vigyázó őr lopta a legtöbb aprójószágot. Olyan is előfordult, hogy az őr együtt lopott a fogollyal a kolhoz raktárából. Ugyanezt a megállapítást ismételgették nyíltan egykor magas rangú pártfunkcionáriusok is Kolima táborvilágában. „... elmondták, hogy itt tiszta csalás, lopás, meg hazugság ez az egész rendszer... aki ezt nem érti meg, az belebukik, az meghal. Itt élni másképp nem lehet, ebben az országban... Szinte kötelező, mert aki nem csinálja, az rosszul csinálja..."

33 A repatriáltakról rendelkezésre álló adatok alapján arra következtethetünk, hogy a foglyok mintegy harmada nem élte túl a „hadifogságot". A vissza nem térők zöme a kiszállítás közben, illetve a munkatáborokban, járványok következtében vesztette életét. Legtöbbjüket jeltelen sírokba temették. A túlélők itthon nem beszélhettek szovjetunióbeli tapasztalataikról. Hazajövetelükkor azzal fenyegették meg őket, hogy visszakerülnek a lágerekbe, ha eljár a szájuk. A zömmel 1947-ben, 1948-ban visszatérő foglyok hamarosan tapasztalhatták, hogy reményeik ellenére itthon nem a szabadság vár rájuk, hazájukban olyan rendszer épül, amit a szovjet rabságban már jól megismertek. 33 A háborús bűnös: Bálintfi Kálmán. Beszélgetés. Az interjú szövege a szerző birtokában. 91. p. 36