Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)
Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Stark Tamás: „Malenkij robot". Magyar állampolgárok elhurcolása a Szovjetunióba 1944-1945-ben
A Szovjetunióban a foglyok lépten-nyomon megtapasztalták az elvek és a valóság világa közötti ellentmondást. Az elvárt és a tényleges termelés közötti különbséget gyakran normacsalással hidalták át a munkafelügyelők, akik maguk is érdekeltek voltak abban, hogy az elszámolásban a tervezett normának megfelelő adatok szerepeljenek. A gyakori csalás és az előírások be nem tartása ezúttal a kényszermunkások kezére játszott. A rendszer kiszámíthatatlan volt. Volt olyan munkahely, ahol a normát minden körülmények között teljesíteni kellett, de számos helyen csak papíron létezett az előírt teljesítmény. Mivel a brigádvezetők és munkavezetők bére a norma teljesítésétől függött, érdekeltek voltak abban, hogy a teljesítetlen feladatokat is elvégzett munkaként számolják el. A normacsalás sok kiéhezett és legyengült fogoly életét mentette meg. A külföldi kényszermunkások azt tapasztalták, hogy a Szovjetunióban a minőségi munkának nincs értéke. A normarendszer hanyag munkára ösztönzött, és a hazájukban minőségi munkához szokott foglyok kezdetben értetlenül nézték ezt a szovjet gyakorlatot. Később levonhatták a következtetést, hogy a Szovjetunióban mindenhol tapasztalt nyomor nemcsak a háborúnak, hanem a rossz munkaszervezésnek és a pazarlásnak is „köszönhető". A foglyok beszámolói hitelesen, részletesen, olykor szociografikus alapossággal mutatják be a szovjet emberek életét. A magyar foglyok által megismert „szovjet ember" - a propagandával ellentétben - a háborús győzelmet követő években elkeseredett volt és kiábrándult. Sokan - szabadságukat kockára téve - hangot is adtak elégedetlenségüknek. Egy Magyarországon harcoló hadnagy, a Szovjetunióba való visszatérése után, a következő kijelentést tette: „Ez nem élet, ami itt van, látnátok, mi van Magyarországon!" 31 E kijelentéséért három év börtönre és további három év kényszermunkára ítélték. Egy hivatásos orosz tiszt elmondta a foglyoknak, hogy a gyermekei naponta 30 dkg kenyeret kapnak, ő maga pedig csupán 20 dkg-ot. Ő ezt a nyomorúságot nem érdemelte meg, és ha nem változik meg a sorsuk, akkor bizony megöli a gyerekeit, azután pedig magával is végez. Sok visszaemlékezésben olvasható, hogy foglyokkal bizalmasabb kapcsolatba kerülő „szabad" oroszok állandóan szidták a rendszert és gyűlölték Sztálint. A magyar foglyok nehezen értették meg, hogy mind a táborban, mind a „szabad" életben a lopás, valamint a törvények, utasítások kijátszása biztosítja a túlélést és a nyomorból való kijutást. Amikor megértették, akkor kimondták és visszaemlékezéseikben le is írták, hogy „a szocializmusban mindenki lop". 32 Valóban, mindenki mindig mindenkitől lopott. A tárgyak, értékek mozgását, cseréjét, körforgását nem az eladás és vásárlás, nem is az 31 HERCZEG Mihály (szerk.): A vásárhelyi leventék háborús kálváriája. Szeged, 1990,185. p. 32 PAPP Tibor (szerk.): Hadifoglyok írják... Hadifogolysors a második világháborúban. Budapest, 1999, 66. p.
