Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)
Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Stark Tamás: „Malenkij robot". Magyar állampolgárok elhurcolása a Szovjetunióba 1944-1945-ben
járói, a Felvidékről és Erdélyből elhurcoltakat, az ország háború alatti területéről deportált civilek száma 160 000 és 260 000 között mozoghat. A teljes fogolylétszámmal kapcsolatban irányadónak kell tekinteni a Szovjetunió Belügyi Népbiztosságának Hadifogoly- és Internáltügyek Főigazgatósága által készített, 1949. december 20-i összefoglaló jelentést. Ez a dokumentum a magyar foglyok számát 534 539 főben adta meg. 29 Ebben a számban azonban nincsenek benne azok, akik már a táborokba történő megérkezés előtt, vagyis a gyűjtő- és tranzittáborokban, valamint a kiszállítás közben meghaltak. Nem regisztrálták a Don mentén 1943 januárjában fogságba esett és heteken belül elpusztult több tízezer magyar katonát sem. Nem meglepő, hogy a korabeli magyar források a szovjet adatoknál nagyobb fogolylétszámot adnak meg. A párizsi tárgyalásokra a Magyar Békedelegáció Katonai Csoportja által 1946 szeptemberében összeállított „Adatok a hadifoglyok kb. létszámáról" című jelentés 600 000-re becsülte a szovjet fogságba esettek számát. A kormányszervek dokumentumaiban is általában ez a szám szerepel. Ugyanakkor Nagy Ferenc miniszterelnök - moszkvai tárgyalásait követően -1946. május 5-én 650 000 fogolyról számol be Ravasz Lászlónak, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének. 30 A magyar foglyok teljes száma tehát valószínűsíthetően 600 000 és 700 000 között lehetett. A magyar foglyok zöme a donyeci iparvidéken (a Rosztovi terület nyugati része, valamint a Vorosilovgrádi, Zaporozsszkiji, Sztalinszkiji területek), a Krím-félszigeten és Ogyessza környékén, az Uraiban (Szverdlovszki és Cseljabinszki területek) a Volga mentén (Sztálingrádi és Szaratovi területek), valamint a Moszkvai, Minszki, Kijevi, Voronyezsi területeken és a Krasznodári kerületben, továbbá Azerbajdzsánban végezte kényszermunkáját. A szovjet adatok szerint jelentős számban dolgoztak Magyarországról elhurcolt foglyok az Ivanovi, Szumi, Leningrádi, Sztavropoli és Novgorodi területeken, továbbá Grúziában. A túlnyomórészt alaptalanul, hamis vádak alapján elítélt magyarok nem a hadifogoly- és internálttáborokba, hanem a GULAG lágervilágába kerültek. Sok magyar raboskodott a kazahsztáni Dzsezkazganban, Karagandában. Az Urai-vidéki nagy táborkörzetek közül Szverdlovszk és Karabas térségében dolgoztak magyar foglyok. Nagy tömegben kerültek magyar elítéltek is az északi sarkkörön túlra, a Pecsoraimedencébe, Vorkutára, Norilszkba és a Kolima folyó térségébe. Dolgoztattak magyarokat Dél-Szibériában, Bratszk és Tajset környékén is. 29 A szovjet adatokról lásd Voennoplennüje... i. m. 295-297., 331-333. p.; Vengerszkije Voennoplennüje v SZSZSZR, Dokumenti 1941-1953. Moszkva, 2005, 304-307. p.; továbbá: Goszudartsztvennüj Arhiv Rosszijszkoj Federacii, Centr hranenija isztoriko-dokumentalnüh kollekcij (Oroszországi Federáció Állami Levéltára, Történelmi Dokumentumok Központi Gyűjteménye), Moszkva, fond l/p, opisz Ole, delo 81. 30 A dokumentumot Szovjet-magyar viszony, 1946 címmel SZABÓ Csaba tette közzé. História, 2000/8., 22-23. p.
