Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Ö. Kovács József: Az erőszak történelmi tapasztalatai a politikai diktatúrában

Mi most elsősorban a strukturális erőszakkal foglalkozunk, ami leginkább a társadalmi viszonyok (például szegénység) miatt keletkező károsodással kapcsolatos.

28 A legtágabb értelmű megközelítésben a történeti antropológusok minden olyan elkerülhető támadást erőszaknak tekintenek, amely az alapvető emberi szükségletek ellen irányul. A táblázat elvont kategóriái

29 azért is fontosak, mert az egyedinek látszó eseményeket és jelenségeket egy tágabb értelmezési keretbe helyezik. így például nyilvánvalónak tűnik számunkra a kutatók jelentős része által előítéletesen lenézett mikrotörténet pozitív jelentősége, hiszen az elméleti kategóriákat csak egy-egy konkrét tér- és időbeli közegben lehet életszerűen, emberi kapcsolataiban „tesztelni", miután a dolgok lényegüknél fogva helyben történnek, legyen szó Budapestről vagy Salgótarjánról. S éppen ez utóbbira, a sortűzre és az 1956 utáni megtorlásokra gondolva a fenti tipológia alapján azt mondhatjuk, hogy 1956. december 8-án Salgótarjánban az intézményes és a strukturális erőszak hatására közvetlen erőszakot, annak is legsúlyosabb formáját, gyilkosságot követtek el, amit azután újabb intézményes és strukturális fázis követett. Fontos kiemelni, hogy mind a közvetlen, mind pedig a strukturális erőszak esetében lényeges jellemzőnek az számít, hogy egyes társadalmi csoportokat egy szűk réteggel szemben kizsákmányolnak. Bár az erőszak és a kizsákmányolás egymásba nyúlik, de mégsem azonosak egymással. Az erőszakot meg kell különböztetnünk a terrortól. A terror rendszerint egy célt, esetleg programot magában foglaló cselekvéssorozat, intézményrendszer, amit egyének vagy csoportok rendeznek, szerveznek, hajtanak végre. Leginkább „felülről" vezérelt, ami működése során az erőszakot eszközként alkalmazza. így például a nemzetiszocializmusban és a sztálinizmusban az erőszakot az állami politika feltételezi.

30 Az erőszak kategóriájának jelentőségét leginkább akkor láthatjuk be, ha elvileg annak hiányát magunk elé képzeljük, amit „ökológiai egyensúlynak" is nevezhetünk.

31 Ez utóbbi jelenti va28 Diter NOHLEN: Gewalt. 281. p. In: NOHLEN - SCHULTZE i. m. 281-282. p. 29 Johan GALTUNG: Gewalt. 913-919. p. In: Christoph WULF (szerk.): Vom Menschen. Handbuch Historische Anthropologie. Weinheim, Basel, 1997. A szerző nem minden esetben részletezi a táblázatban használt kifejezések jelentését. így például a penetráció esetében minden bizonnyal annak identitást veszélyeztető voltáról, a „töredékessé válás" esetében pedig a szabadság csorbulásáról van szó. A szociológiában, a feltételezettel ellentétben, nem központi probléma az erőszak kutatása. Trutz von TROTHA: Zur Soziologie der Gewalt. In: uő (szerk.): Soziologie der Gewalt. Kölner Zeitschrift für Soziologie und Sozialpsychologie, Sonderheft 37., 1997, 9-56. p.; Anthony GIDDENS: Szociológia. Budapest, 1997; ANDORRA Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Budapest, 2000. 30 Stefan PLAGGENBORG: Stalinismus als Gewaltgeschichte. 75. p. In: uő (szerk.): Stalinismus: neue Forschungen und Konzepte. Berlin, 1998, 71-112. p. 31 Ricoeur, kételkedve ebben is, de az erőszakkal szembeni lehetőségként a „koherens diskurzusról" beszél. Paul RlCOEUR: Erőszak és nyelv, i. m. 126. p.