Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Ö. Kovács József: Az erőszak történelmi tapasztalatai a politikai diktatúrában

Ö. KOVÁCS JÓZSEF Az erőszak történelmi tapasztalatai a politikai diktatúrában

1 „A szabadság hiányának legfájdalmasabb pillanata a vereség. A szónak morális jelentése is van... A vereség pillanatában megbénul a felelősségérzet és az igazságérzet, amire a felelősségnek támaszkodnia kell... a vereség tapasztalata nem választható el a vétkesség tapasztalatától. Az ember vétlen a külső erőszakban, de felelős azért, mennyire válik a külső erőszak belső függőséggé. A szabadság hiányát kifejező lengyel szó (niewola) szó szerinti fordításban „nem akarást" jelent... Szabad vagyok, ha felszabadítom magam, és szabad leszek, ha tagadom azt, ami engem tagad."

2 Az erőszak jelentősége és értelmezése A Szovjetunióban az 1920-1930-as években elterjedt népszerű vicc szerint egy csapat nyúl felsorakozott a lengyel határon, hogy átengedjék őket. Arra hivatkozva kértek bebocsátást, hogy a Szovjetunióban elrendelték a tevék letartóztatását. „De hát ti nem vagytok tevék! Na, ezt próbálják meg elmagyarázni a politikai rendőrségnek!"

3 Mostani megközelítésünkben a tevéknek tartott nyulak, s félretéve a valóságközeli tréfát, elsősorban az emberek megélt tapasztalata alapján igyekszünk feltárni az erőszak természetrajzának néhány vonását. Először egy olyan tágabb elméleti keretbe helyezzük a kérdést, ami nem kifejezetten történettudományi, legalábbis nem a hagyományos módszer szerinti tárgyalásmód. Az erőszaknak mint antropológiai jelenségnek, problémának a történeti ábrázolásba való tudatosabb beemelését fontosnak tartjuk, 1

A tanulmány a Megtorlások a 20. századi Magyarországon című salgótarjáni konferenciára készült, ami a témaválasztást is nagyban befolyásolta. Az erőszak és az emlékezet kérdésének összekötése - éppen az 1956. december 8-ai salgótarjáni sortűzzel kapcsolatban - magától értetődő. 2 Józef TlSCHNER: Remény az igazságkeresés útján. 106-107. p. In: Krzysztof MlCHALSKl (szerk.): A modern tudományok emberképe. Budapest, 1988,102-117. p. 3 Sheila FITZPATRICK: Everyday Stalinism: Ordinary Life in Extraordinary Times. 164. p. In: David L. HOFFMANN (szerk.): Stalinism. The Essential Readings. Blackwell, 2003,164-177. p. A tömegterrorra lásd Jörg BABEROWSKI: Stalinismus als Demokratie? Anmerkungen zu Luciano Canfora. Geschichte und Gesellschaft, 2006/3., 385-397. p. Az idézett vicc keletkezési idejétől nagyot ugorva, de hasonló struktúraelemekre ismerhetünk a következő példában. A keletnémet állambiztonsági szolgálatnál - legalábbis a tankönyvek szerint - még 1984-ben is a „csekista éberség" alapkövetelményeit kellett elsajátítani. A módszerekhez hozzátartozott a toxikus anyagok használata. Materialien der Enquete-Kommission „Aufarbeitung von Geschichte und Folgen der SED-Diktatur in Deutschland" Hrsg. Vom Deutschen Bundestag. Band VIII. Das Ministerium für Staatssicherheit. Seilschaften, Altkader, Regierungs- und Vereinigungskriminalität. Baden-Baden - Frankfurt am Main, 1995,490^92., 585-643. p.