Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Standeisky Éva: „Élni kell, nem igaz?" - Déry Tibor börtönbéli önvizsgálata

annak a társadalmi együttélés szokásrendjét is el kell fogadnia: az erkölcs parancsait, de bizonyos határok között az erkölcsi normákat sértő magatartási módokat, megnyilvánulási formákat is. Hazudni kell, ha az igazsághoz való makacs ragaszkodás az egyén életét veszélyezteti. Regénye megírásával feloldozást nyert önmaga előtt. Az önfelmentő szándék a regényben számos helyen felfedhető. Például: „... megtanultunk hazudni. Az emberi elme legragyogóbb képessége ez..."; vagy itt: „Az ember boldog, mi oka lenne hát, hogy hazudjék akár másnak, akár önmagának? S ha nem hazudik, akkor hogy emelkedhetnék fel azokhoz a magasztos összeütközésekhez, mint pl. a szerelem és a kötelesség vagy a felebaráti szeretet és az önzés párviadalaihoz?" Avagy: „Az elme legtündökletesebb felfedezése, hogy az ember önmagának is tud hazudni." És itt: „... többen egyidejűleg hazudják ugyanazt - létrejön a kor uralkodó eszmei áramlata." S végül „... az ember csak úgy érezheti magát ártatlannak, ha másokat megrágalmaz. De mi szükség van arra, hogy az ember ártatlannak érezze magát? Ha üt, ha nem üt, végső soron így is, úgy is elmarasztalja önmagát. De élhetetlennek lenni tilos. Élni kell, nem igaz?"

8 A kerettörténet (az író elhalt barátja, G. A. irathagyatékát közli) előtt furcsa - megvilágosító, s egyben ködösítő - előszó olvasható, amely feltehetően már nem a börtönben, hanem évekkel az író szabadulása után, a regény megjelenése (1964) előtti hónapokban készült. Az író, aki zseniálisan tudott többértelműen fogalmazni, itt is sejtet, általánosít, állít és cáfol. Könyve valóban a rend nélküli szabadság értelmetlenségéről szól, rend alatt az emberi együttélést szabályozó erkölcsi normákat értve, a társadalmi kötöttségeket, amelyek álságosak, hazugak ugyan, de nélkülük széthullik az egyén: elpusztítja önmagát. „Rend szabadság nélkül? Előbb-utóbb felrobban. Szabadság rend nélkül?" - Déry válaszolatlanul hagyja a második kérdést.

9 Az első kérdésre adott felelete a regény alapján tetszés szerint értelmezhető: jelentheti minden diktatúra elkerülhetetlen bukását, így a magyar forradalom igazolását is. A rend nélküli szabadság lehet a forradalom is, ahol a jövő nem kevésbé kilátástalan, mint a szabadság nélküli diktatúrában. A moralizáló Déry számára az élet lett a legfőbb erkölcsi mérce. „S túlélni nemcsak szerencse dolga, de érdem is - mondta az általa igen tisztelt és nagyra becsült Kassák temetésén -, túlélni: erkölcsös. Túlélni, az maga is egyik eleme a tehetségnek"

10 Déry személyes válságából a kiutat az alkotómunkában látta. Erre börtönévei alatt is megvolt a lehetősége. A G. A. úr X-ben időtálló szépirodalmi mű, amelynek olvasásához nem szükséges ismerni keletkezésének körülményeit. De nemcsak ez, hanem az öngyógyítás, a lelki túlélés dokumentuma is. 8 DÉRY Tibor: G. A. úr X.-ben. Budapest, 1964,468., 453., 458. és 549. p. 9 Uo. 549. p. 10 DÉRY Tibor: Hatalmas ív fölöttünk. Élet és Irodalom, 1967. augusztus 5. 330