Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)
Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Stark Tamás: „Malenkij robot". Magyar állampolgárok elhurcolása a Szovjetunióba 1944-1945-ben
delet többek között a következőket mondta ki: „Egész sor településen német és magyar nemzetiségű hadköteles személyek élnek, akiket ugyanúgy, mint az ellenség katonáit, le kell tartóztatni és hadifogolytáborba kell irányítani." A kárpátaljai etnikai tisztogatás során elhurcolt magyarok és németek számával kapcsolatos első forrás a IV. Ukrán Front hátországát biztosító NKVD-csapatok parancsnokának, Fagyajev vezérőrnagynak 1944. december 17-én kelt jelentése. Ebben a következő áll: „... november 18-tól december 16-ig az NKVD-osztagok a Kárpátalja területén összesen 22 951 személyt tartóztattak le és továbbítottak hadifogolytáborokba... A tisztító akció folytatódik a hátországban." 22 Az elhurcolások még hetekig folytatódtak, és a megfélemlített hozzátartozók csak 1945 kora tavaszától kezdték el kerestetni a deportáltakat. A növekvő elégedetlenség leszerelése érdekében a Kárpátukrajnai Néptanács szociális osztálya 1945 júliusának elején körlevelet adott ki, melyben a falusi népbizottságokat a távollévők összeírására szólította fel. „A magyarlakta falvakból származó jelentések szerint 1945. július 1. és 7. között mintegy 30 000 katonaköteles férfi ismeretlen helyen tartózkodott" - írta az összeírtak számáról Dupka Gyögy, aki a kilencvenes évek elején összefogta az elhurcolásokkal kapcsolatos helyi kutatásokat. 23 A kárpátaljai kutatók 30 000 és 50 000 közé teszik az elhurcolt magyarok és németek számát. 24 A Kárpátalján lezajlott deportálások hulláma átcsapott a jelenlegi területre, a Felső-Tisza-vidékre, valamint az akkor Magyarországhoz, ma Szlovákiához tartozó Felső-Bodrog-, Felső-Ung-vidékekre is. A beregi falvakban és a Túrhát községeiben ugyanakkor és ugyanúgy zajlott le az elhurcolás, mint az 1938-as határ másik oldalán. November 20-án dobszó útján háromnapi közmunkára rendelték a 18 és 50 év közötti férfiakat. A magyar falvak túlnyomó többségét érintő deportálás zajlott a Kárpátalja mai területével szomszédos Felső-Bodrogközben és az Ung-vidéken. Erre a területre hosszú harcok után, 1944. november 24-én értek a IV. Ukrán Front csapatai. A deportálásokat a reguláris csapatokat két-három napon belül követő NKVD-s egységek hajtották végre. Az akció hatvannyolc községet érintett. 25 22 Uo. 28. p. 23 DUPKA György (szerk.): Egyetlen bűnük magyarságuk volt. Emlékkönyv a sztálinizmus kárpátaljai áldozatairól (1944-1946). Ungvár - Budapest, 1993, 288. p. A könyv megjelenésekor, 1993-ban rendelkezésre álló listák 16 222 elhurcolt nevét tartalmazták. Az összefoglaló adatokat a kötet szerkesztője járásonként és falvanként tette közzé. 24 Az Emlékkönyv a sztálinizmus kárpátaljai áldozatairól alcímet viselő kötet utószavában az elhurcoltak számát 25 000-30 000 főben adják meg. I. m. 286. p. Ugyanebben a könyvben korábban Dupka György negyvenezer elhurcoltról írt (uo. 200. p.) Botlik lózsef szerint a szovjet terror 1944 októbere és 1948 között „legalább ötvenezer elhurcolt, hadifogollyá nyilvánított és ártatlan kárpátaljai polgári személyt érintett." 25 DOBOS Ferenc: Magyarok a történelem senkiföldjén. Málenkíj robot a kelet-szlovákiai Bodrogközben és Ung-vidéken. Regio, 1992/3., 110-129. p.
