Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Stark Tamás: „Malenkij robot". Magyar állampolgárok elhurcolása a Szovjetunióba 1944-1945-ben

Kárpátaljához hasonlóan a Felső-Bodrogközben és az Ung-vidéken végre­hajtott deportálások célja is kettős volt. A deportálások egyrészt azt a célt szol­gálták, hogy a szovjet gazdaság számára minél több kényszermunkás álljon rendelkezésre. Másrészt viszont a tömeges elhurcolások a magyarság gyengí­tését is célozták. A kényszermunkás-gyűjtő akciók jól illeszkedtek a csehszlo­vák tervekhez is, mivel a magyar etnikum felszámolásában a londoni emig­ráns kormány, a moszkvai kommunisták és az irányításukkal működő szlová­kiai partizánmozgalom egyaránt számított a szovjet csapatok segítségére. A hozzáférhető források nem beszélnek arról, hogy Sztálin mikor adott ki konkrét utasítást az elfoglalt területeken élő, munkaképes korban lévő német nemzetiségűek elhurcolására. Lavrentyij Berija belügyi népbiztos Sztálinnak írott, 1944. november 24-ei jelentésében már az előkészületek megkezdéséről számol be. A II., III., IV. Ukrán Frontokhoz küldött NKVD-s tisztek eddigre már felmérték, hogy mely területről nagyjából hány sze­mélyt lehet elszállítani. Berija eredetileg csak férfi munkaerővel számolt. Az Állami Honvédelmi Bizottság 1944. december 16-án kiadott, a deportálás megkezdését elrendelő 7161. számú határozatában azonban már a nők elszállítása is szerepel. Az 1989 óta több munkában idézett, hírhedt dokumentum kimondja, hogy „A Románia, Jugoszlávia, Magyarország, Bulgária és Csehszlovákia területén tartózkodó valamennyi 17 és 45 év közötti munkaképes német férfit, vala­mint 18 és 30 év közötti munkaképes német nőt internálni kell, és a későbbi­ekben szo\getunióbeli munkára kell szállítani. A német és magyar állampol­gárságú németek, valamint a romániai, jugoszláviai, bulgáriai és csehszlo­vákiai német állampolgárok szintén internálandók.. ," 26 A II. Ukrán Front által megszállva tartott területen az első szakasz 1944. december 28-tól 1945. január 15-ig tartott. Tizenegy gyűjtőtábort jelöltek ki, és tizenegy NKVD-s egység vett részt az emberek lefogásában. A tizenegy gyűjtőtáborból három - Érmindszent, Nagykároly és Szatmárnémeti ­Észak-Erdély területén volt. Németek koncentrálására felállított gyűjtőtábor működött továbbá Balmazújvárosban, Kompolton, Fegyverneken, Mezőbe­rényben, Gyulán, Eleken és Ceglédbercelen. Az összegyűjtés második sza­kasza január 15-én kezdődött és a hónap végéig tartott. A III. Ukrán Front által ellenőrzött dunántúli részen 1944. december végén indult meg a néme­tek „mozgósítása". Az akció január 14-ig zajlott. A magyarországi „néme­tek" elhurcolása hét megyére koncentrálódott. Súlyosan érintette Békés vár­megyét, valamint Szatmár vármegye magyarországi és partiumi részét. A németség elleni akció ürügyén sok embert vittek el Zemplénből, elsősorban Hegyaljáról, Bodrogközből és a Taktaközből. Pest vármegye északi részének 26 Pavel POLIAN: Against Their Will. The History and Geography of Forced Migrations in the USSR. Budapest - New York, 2004,250-252. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom