Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Kónya Anikó: Történelem az élettörténetben. '56 generációs emlékezete

megmozgató emlékek eseteiben. Ez egyfelől az egyenes vonalú, kötött elbeszélő stílusban (és, hogy, aztán, utána) és az oki kapcsolatok (mert, tehát, hogyha, de) láncolatában jelentkezik. Másfelől az elbeszélés nyomatékosításában, amely érzelmeket, gondolatokat („nem nagyon akartam kivonulni", „belecsöppentem az egészbe", „szóhoz sem tudtam jutni") tartalmaz. Emellett idesorolhatunk minden olyan kifejezést, amely az emlékezés egyediségéhez, élményszínezetéhez hozzájárul („elrántott engemet", „azt mondta nekem", „nagyon gyorsan hordágyat szereztek" stb.). Fontosak az emlékezés szándékát és tudatosságát mutató kifejezések („és csak annyira emlékszem", „ott valahol", „gondolom", „nem tudom, hogy továbbá mi történt" stb.) és az élőszóra jellemző bizonytalankodások, ismétlések is. Az élményszerű, epizodikus elbeszélési mód ezen elemei az emlék újraélését és másokkal való megosztását egyaránt biztosítják. A fenti példa által arra kívántunk rámutatni, hogy mi történik olyankor, amikor hiányzik a történelmi tapasztalat. Arra, hogy a családi emlékek miként és mennyiben képesek áthidalni a szakadékot. A nagyszülők 1956-ban húszas éveikben voltak, amely korszakot az önéletrajzi emlékezet szakirodalma reminiszcencia szakasznak nevez. Ez a fiatalkori emlékek kicsúcsosodását jelenti az érett korból visszatekintve. Másfelől az élénk érzelmi, esetenként traumatikus emlékek családi emlékként való fennmaradása, megosztása mtimitást biztosít a családtagok között, amely fokozza kapcsolatukat, közös gondolkodásukat, és a tanítás lehetőségét biztosítja. Az érzelmi emlékek fennmaradása meghaladja az imént említett reminiszcencia hatást; érzelmi emlékek minden korból fennmaradhatnak, ami itt a szülők gyermekkori emlékeinek élénkségében, kidolgozottságában jelenik meg. Middleton és Edwards a családi emlékezetről értekezve írja, hogy minden családnak megvan a maga gondolkodásmódja, emlékei és esetleg titkai, melyek a családi kötelék részei.

4 mtimitást biztosít a családtagok között, ami fokozza hasonlóságukat, közös gondolkodásukat. Ezek az emlékek modellek, példák, és részei a tanításnak, ugyanakkor összekapcsolják a családot a szélesebb társadalmi csoportok kultúrájával. Ehhez a gondolathoz kapcsolódva úgy is fogalmazhatunk, hogy a személyes kultúra és társadalmi kmtúra közé egy kisebb csoport, a család kultúrája illeszkedik, melynek mtimitása meghatározó. A család emlékezete betölti társas és személyes funkcióját, bizonyos határig képes fenntartani a személyes történelmi emlékezetet, és ezek által okítani, személyiséget formálni. A továbbiakban olyan elméleti gondolatokat foglalunk egybe, amelyek a családi közösségen túlmutatva, általános érvénnyel foglalkoznak az egyidejűen megélt személyes és történeti emlékek viszonyával és fennmaradásával. 4 David MIDDLETON - Derek EDWARDS: Conversational remembering: a social psychological approach. In: u6k (szerk.): Collective remembering. London, 1990.