Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Kónya Anikó: Történelem az élettörténetben. '56 generációs emlékezete

miértjét. A szüleimtől illetve az ismerősök elbeszéléseiből inkább csak a legapróbb részleteket, mozdulatokat, mozdulásokat, és az adott harcoknak illetve tüntetéseknek a hangulatát és folyamatát, és a személyes élményeket ismertem meg. Hát én olyan családból származom, ahol '56 egy olyan ünnep, ami tényleg a nemzetnek az ünnepe, és abszolút nem a negyven éven át hangoztatott ellenforradalom képét mutatja. Számomra is fontos ez az ünnep, mert abszolút, tényleg a kommunista elnyomó hatalom ellen léptek fel az emberek, és talán az ország ekkor volt utoljára a mai napig is egységes és egy gondolkodáson. Jelenleg, hogy nem tanítják normálisan az egyes iskolákban, illetve a pedagógusok, egyes pedagógusok nem tartják olyan fontosnak ezen anyagrész oktatását, ezt óriási botránynak tartom, tehát ez egy olyan dolog, amit minden egyes magyar állampolgárnak ismernie kellene, ugyanis itt elindult valami, egy olyan mozgalom, egy olyan forradalom illetve szabadságharc, ami egyedülálló. Másrészt '56 is egy nagyon érdekes történelmi esemény, és nemcsak a magyarok számára, hanem egész egyszerűen a világtörténelem szempontjából is. Tehát nem sokszor volt az, amikor egy nép egy szívként dobban, és így mindent el, tehát teljesen ki akarja űzni az elnyomó gépezetet, és le akarja rombolni. A személyes elbeszélésekből meg csak a hangulatot tudom átvenni meg átérezni, tehát nagyanyám, édesanyám, édesapám, vagy még amiket hallottam a családból, meg hogy '56 után milyen hányatott sors jutott egyes embereknek, akkor egyes kiállításokból stb., tehát ezekből tudom csak a hangulatot, meg azt, hogy valójában mi történt, mert tudjuk azt, hogy negyven éven át az egész dolog csak egy félrevezetésen ment keresztül, tehát folyamatosan csak ferdítették a valóságot, mindenféle bűnözőknek voltak titulálva a tüntetők illetve a harcolók, és ezért tartom botrányosnak, hogy egész egyszerűen nem tanítják meg ezt az anyagrészt normálisan, illetve nincs is idő megtanítani ezt az anyagrészt normálisan, mert az emberek nem érzik át, egy magyarnak ezt át kéne érezni, hogy ott mi volt akkor. Édesapám még akkor gyerek volt, nyilván neki is rengeteg emléke van erről, mint gyerekként ez neki, hirtelen egy olyan világba csöppent, ami biztos, hogy egy óriási felfordulással járt. Édesanyám ekkor még nem élt, ugyanis '58-ban született, de nagyanyám és nagyapám, illetve jó pár rokon és ismerősnél tehát hallom, hogy mik történtek, és hogy milyen dolgok érték őket, milyen hatások, tehát hogy ez tényleg egy rendkívüli dolog volt. '56-ot sokkal jobban magaménak érzem, mint ahogy azt most reklámozzák, hogy freedom fighter stb., tehát ezzel nem lesz '56-nak az értéke nagyobb, illetve ez nem megemlékezés, hogy játékot csinálunk belőle stb., ez nem a tisztelet jele, hanem egyszerűen csak egy piacosítás, '56-nak az eszmeisége sokkal nagyobb, és ezt nem lehet egyszerűen most plakátokkal megoldani. '56 az tényleg egy olyan dolog volt, amikor a magyarok összefogtak, és tényleg mindent feladva: az állásukat, a keresetüket, az életüket feladva, csak azért, hogy egyszerűen a kommunizmust eltakarítsák az út-