Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Kovács Csaba: Sorsok és emlékezetek. A második világháborús megtorlások délvidéki magyarok visszaemlékezéseiben

határt az emlékezésnek. A módszer alkalmazásával megtudhatjuk, hogy a történelmi események résztvevői miként élték meg az adott történeti eseményt, s mily módon voltak annak részesei. A több korosztályra kiterjedő emlékezetkutatás fontosságát mutatja, hogy a fiatalabb generáció, annak ellenére, hogy nem élte át az adott történeti szituációt, magán hordozhatja annak nyomát. A történtek ugyanis meghatározhatják az atrocitásokat elszenvedettek, traumát átéltek leszármazottainak viselkedését, magukban hordozhatják a trauma vélt vagy valós nyomait, értékszemléletük eltorzulhat. Tetézheti mindezeket, ha a trauma nincs „kibeszélve", sőt esetleg titkolják is annak megtörténtét.

4 A módosult személyiség- és magatartásjegyek pedig hatással lehetnek társas kapcsolataikra, életük mindennapjaira.

5 Virág Teréz szerint, aki pszichológusként többek között a holokauszt-túlélők lelki problémáival foglalkozott, a következőkben rejlik az átélt és az utódokra is átörökített maradandó lelki bajok gyógyításának kulcsa: „Ha... felteszem magamnak és mindannyiunknak azt a kérdést, hogy mi a kivezető út a generációkon keresztül működő traumaátadásból, a válasz végtelenül egyszerű. Úgy kell beszélni a múltról, mint ami már lezárult, és hogy közben átéljük a jelen örömét és felvillantsuk a jövő ígéretét."

6 * 1944 szeptemberének végén megkezdődött az 1941-ben visszacsatolt délvidéki területek magyar közigazgatásának felszámolása, ezzel egy időben menekültek hada lepte el a bácskai utakat. A szovjet hadsereg 1944 októberében - Tito partizánegységeivel együtt - már a Bánát területén folytatott harcokat. Október 17-én Tito a Bánát, Bácska és Baranya területén katonai közigazgatás felállítását rendelte el.

7 A katonai közigazgatás bevezetésének hátterében többek között a nem délszláv (a magyar és a német) etnikum egy részének fizikai megsemmisítése, gazdasági, politikai elitjének felszámolása, elüldözése és megfélemlítése húzódott. A jugoszláv katonai közigazgatás kiépülését megelőzően a délvidéki területekre bevonuló partizánegységek előtt járó irreguláris fegyveresek szinte válogatás nélkül gyilkolták a magyar lakosságot. A reguláris partizáncsapatok bevonu4 A traumakutatáshoz és a traumák továbbadására lásd LISKA Márton: A holokauszt mint társadalmi traumatizado. Túlélők, elkövetők és leszármazottaik. Múltunk, 2006/3., 163-182. p. 5 Lásd KÖRÖSI Zsuzsanna - MOLNÁR Adrienne: Titokkal a lelkemben éltem. Az ötvenhatos elítéltek gyerekeinek sorsa. Budapest, 2000; ERŐS Ferenc - KOVÁCS András - LÉVAI Katalin: Hogyan jöttem rá, hogy zsidó vagyok? Interjúk. Medvetánc, 1985/2-3., 129-144. p. 6 VIRÁG Teréz: A vészkorszak hatása a holocaust túlélők második generációjának magatartására. 178. p. In: BÁRDOS Katalin - KARDOS Péter (szerk.): „Mély kútba tekintek..." Válogatott tanulmányok. Budapest, 2001,173-178. p. 7 A. SAJTI Enikő: Impériumváltások, revízió, kisebbség. Magyarok a Délvidéken 1918-1947. Budapest, 2004, 314-323. p.