Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Stark Tamás: „Malenkij robot". Magyar állampolgárok elhurcolása a Szovjetunióba 1944-1945-ben

volt a cél. A IV. Ukrán Front sávjába tartozó Kárpátalján, a Felső-Bodrogközben, az Ung-vidéken, valamint a Tiszahát térségében faluról falura járva, szisztematikusan szedték össze a munkaképes magyarokat. A deportálások harmadik típusa egy időben pontosan körülhatárolható és egész Kelet-Európára kiterjedő kampány keretében zajlott. Ez a kampány a német nemzetiségűek ellen irányult, de a Magyarországról „németként" elhurcoltak nagyobb része még csak német anyanyelvű sem volt, és ezzel mind a szovjet végrehajtók, mind a magyar segédkezők tisztában voltak. A polgári lakosság részleges elhurcolására legelőször Székelyföldön került sor. Kézdivásárhely városát például szeptember 11-én foglalták el a szovjet csapatok. A munkaképes magyar férfiakat gyorsan összegyűjtötték és a foksányi szovjet hadifogoly-átmenőtáborba szállították. Szovjet alakulatok román fegyveresekkel kiegészülve a környező falvak magyar fiataljait is elhurcolták.

3 Október közepére a második bécsi döntés során Magyarországnak juttatott Észak-Erdély nagy része szovjet, illetve román kézre került. A bevonuló szovjet csapatok a román rendfenntartók segítségével a rendelkezésre álló részadatok szerint Tordáról négyszáz, Kolozsvárról mintegy ötezer, Maros-Torda vármegyéből összesen négyezer embert vittek el.

4 A Kolozsvárra történő bevonulással egy időben, október 11-én vonult be a Vörös Hadsereg Szegedre, a következő napon pedig Nagyváradot vették birtokba. „Béna volt eddig az élet. Aki megjelent az utcán, elhajtották munkára..." - írta szerényen, de sokatmondóan a szegedi helyzetről visszaemlékezésében Vas Zoltán.

5 Közvetlenül a harcok után a szovjet csapatok mintegy négyszáz „hadifoglyot" ejtettek Szegeden. Közülük csak száz-százhúszan voltak katonák. A többieket közmunka ürügyén hurcolták el - a Szovjetunióba.

6 A tiszántúli deportálásokról rendelkezésre álló szórványos adatok, a szemtanúk beszámolói azt sugallják, hogy azokon a területeken, amelyeken a szovjet csapatok gyorsan végigmentek, az elhurcolás szórványos volt. A jórészt kiürített Debrecenben például a polgári lakosság elhurcolása nem volt olyan nagymértékű, mint a kemény harcokat megélt, többször gazdát cserélt Nyíregyháza térségében. Hajdúböszörményben, Hajdúnánáson és Nyíregyházán a szovjet alakulatok a harcok elültével házról házra járva szedték össze az embereket. A három településről több mint háromezer civilt vittek el.

7 3 ILLYÉS Elemér: Erdély változása. Mítosz és valóság. München, 1976, 68-69. p. 4 GÁL Mária - GAJDOS BALOGH Attila - IMREH Ferenc (összeáll.): Fehér könyv az 1944. őszi magyarellenes atrocitásokról. Kolozsvár, 1998, 27-30. p. 5 VAS Zoltán: Cenzúrázott levelek, levél a cenzúráról. 1944, 1974. História, 1988/5., 27. p. 6 DUNAINÉ BOGNÁR Júlia - KANYÓ Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai. In: Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből XXIII. Szeged, 1998, 98. p. 7 HADAS Ferenc: Hol sírjaik domborulnak... (Egy túlélő emlékezései a hajdúnánási elhurcoltakról) Nánási Füzetek 10. Hajdúnánás, 1991,18-19. p.; FAZEKAS Árpád: Elhurcoltak. Nyíregyháza, 1944-1948. Nyíregyháza, 1989,15-17. p.