Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Stark Tamás: „Malenkij robot". Magyar állampolgárok elhurcolása a Szovjetunióba 1944-1945-ben

STARK TAMÁS „Malenkij robot". Magyar állampolgárok elhurcolása a Szovjetunióba 1944-1945-ben

1 A Szovjetunióba szállított magyarok tragikus sorsa a magyar közelmúlt történelmének alig ismert fejezetei közé tartozik. A tragédiát a szovjet vezetés és a magyar kormányzat úgy próbálta leplezni, hogy a polgári személyek elhurcolását és a szovjetunióbeli kényszermunkát egyszerűen „hadifogolyügyként" kezelték, és így mutatták be a korabeli sajtóban, elsősorban a kommunista párt ellenőrzése alatt álló, 1947-ben és 1948-ban hetente többször is megjelenő Magyar Hadirokkant, Hadifogoly Híradóban. Ilyen módon lehetett elfedni a szervezők, végrehajtók, valamint a kényszermunkára épülő szovjet rendszer felelősségét. A hazatérő foglyok tapasztalataikról gyakran még családi körben sem mertek beszélni - elbocsátásukkor ugyanis megfenyegették őket, hogy ha bármit is elmondanak, könnyen visszakerülhetnek a fogságba. A félrevezető taktika így hosszú távon is hatékonynak bizonyult. Ennek következménye, hogy az évekre elvitt katonák, civilek és politikai elítéltek történetét a világháborúval foglalkozó szakirodalom - ha egyáltalán megemlíti a témát - általában „hadifogolykérdésként" kezeli. A szovjet vezetés a háború kezdetétől fogva törekedett arra, hogy a fogságba esett katonákból és az elfoglalt területek civil lakosságából nagyszámú kényszermunkás-seregre tegyen szert. Lavrentyij Berija belügyi népbiztos 1939. szeptember 19-én, tehát néhány nappal a Szovjetunió Lengyelország elleni inváziója után rendeletet adott ki a hadifoglyokat és a külföldről internált civileket dolgoztató új táborrendszer felállításáról. A hadifoglyok és elhurcoltak egyaránt a Belügyi Népbiztosság Hadifogoly- és Internáltügyek Igazgatósága (Upravlenyija Voennoplennih i Internirovannih - UPVI) által irányított új lágerekbe kerültek. A Hadifogoly- és Internáltügyek Igazgatósága a Táborok Főigazgatósága, azaz a GULAG (Glavnoje Upravlenyije Lagerej) mellett működött. A két táborrendszer kiegészítette egymást, az UPVI a külföldiek GULAG-jának tekinthető. 1945 februárjában kiegészítették és átszervezték a táborrendszert. A Hadifogoly- és Internáltügyek Igazgatóságából háromszázötven főtábort és mintegy négyezer melléktábort irányító Főigazgatóság lett. A fő- és melléktáborokon kívül speciális munkabrigádok, kórháztáborok, elkülönített munkabrigádok, büntető munkatáborok, politikai elkülönítő táborok és börtönök is működtek. Szovjet adatok szerint több mint négymillió külföldi rab fordult meg a táborokban. 1 A tanulmány a szerző Magyar foglyok a Szovjetunióban című könyve alapján készült. A könyvet a Lucidus Kiadó jelentette meg Budapesten, 2005-ben.