Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Kahler Frigyes: Joghalál Magyarországon. Koncepciós elemek az 1956-os perekben. A Brusznyai-per

Kérjük a Legfelsőbb Bíróságot, hogy az ügyben - mely fellebbezés alatt áll - a törvényeinknek megfelelő komoly ítéletet hozzon. Veszprém, 1957. november 2. Elvtársi üdvözlettel: Geier Béla m(egyei) adm(inisztratív) főelőadó, Pap János m(egyei) titkár." A levél lényege tehát a hamis tényállásokon alapszik, melyek: a fegyverek kiosztása Brusznyai rendeletére, és az ebből származó vérontás megtorlása. Major Ákosnak könnyebb dolga volt. Egyrészt az ő védenceinek nem kellett a halállal szembenéznie, másrészt a volt néptörvényszéki elnök - később a Legfelsőbb Bíróság bírája - ügyvédként is élvezte a hatalom jóindulatát. Major a tényállást Kiss Gaál vonatkozásában nem vitatta. Jól tudta ugyanis - nem egy konstruált tényállásra épült ítéletet hozott maga is -, ha a konstruált tényállás kell a hatalom céljaihoz, hiába minden, ha nem, esetleg „korrigál" a bíróság hivatalból. Később ez be is következett. Ezért a súlyosabb minősítés ellen érvelt és az enyhítő körülményeknek igyekezett nagyobb nyomatékot adni. Nem volt vezető és kezdeményező, hangsúlyozta. Kiemelte az ÁVH-s tisztek és családjuk menekítését, és azt a parancsát, amellyel kategorikusan megtiltotta a november 4-ei ellenállást. Szellemes érvelés, hogy tiszttársai azért tartóztatták le, mert „magatartásom az ellenforradalomra veszélyes. Ez a tény a minimumra csökkenti a cselekményem társadalmi veszélyességének a mértékét." Bíró Zoltán esetében a védő az enyhítésre irányuló fellebbezést felmentésre irányulónak tartotta fenn, büntethetőséget kizáró okra, a Btá. 14. § (1) bekezdésére

20 hivatkozva. „... az általam végrehajtott parancsok nyilvánvalóan bűnösnek nem tekinthetők." Utalt a védelem arra is, hogy ha a felmentéshez szükséges, a tévedést előidéző alapos okot nem fogadná el a bíróság, úgy a korlátlan enyhítéssel éljen, mert a vádlottat gondatlanság terheli csupán.

21 Ferenczi László védelmében az enyhítésre irányuló fellebbezést a minősítésre is kiterjesztette a védő, mert a Katonai Büntető Törvénykönyv 85. íjában foglalt szolgálati bűntettet látta csak megállapíthatónak. Nagy hangsúlyt kapott az indokolásban a Pőcze vezérőrnagy

22 segédtisztjével - Papp János őrnaggyal - lebonyolított telefon (nem került az ítéletben értékelésre). A fegyverviselési engedélyek ügyében egy sajátos védekezés: „... nem lehet társadalomra veszélyes... az ellenforradalmi tanácsnak megvolt a lehetősége a fegyverszerzéshez rajtam kívül is." Végül: „Az a meggyőződésem, hogy a BM helyi főosztályának vezetője (Havasi őrnagy) utasítását tőlem telhetően helyesen hajtottam végre... meggyőződésem szerint felelősségem formális..." 20 Az elkövető nem büntethető, mert tettét abban a téves feltevésben hajtotta végre, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és feltevésének alapos oka is volt. 2

1 Btá. 14. § (2) bekezdés. 22 Pőcze Tibor (1919-) vezérőrnagy, 1951-től a belügyminiszter első helyettese, 1953 júliusától 1956. december 16-ig az Országos Rendőrkapitányság vezetője.