Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Kahler Frigyes: Joghalál Magyarországon. Koncepciós elemek az 1956-os perekben. A Brusznyai-per

Szöllősy tevékenységét. Hangsúlyozta mindamellett: „A közzétett rendeletek egyike sem célozta a demokratikus államrend megdöntését/' (Kiemelés tőlem - K. F.) További iratellenes megállapítás - érvelt a fellebbezés - a horthysta rendszer embereinek tömörítése. „A forradalmi tanács tagjai csekély kivételtől eltekintve (akik értelmiségiek voltak) népi származású dolgozók, fizikai munkások voltak, részben a néphadsereg tagjai, illetve a rendőrség parancsnoka." Végül összefoglalta az irat azokat a tényeket, amelyek alapját képezhetik a Btá.

14 14. § (2) bekezdése (az enyhítő szakasz) alkalmazásának. Itt hangsúlyt kapott Nagy Imre nyilatkozata, „amely elismeri az új demokratikus önkormányzati formákat, a helyi vezetők nyilatkozatára... Mindenben támogatja a megyei nemzeti forradalmi tanácsot" (s csatolta a helyi újság október 29-ei számát a megjelent nyilatkozattal). Hivatkozás történt az MSZMP decemberi határozatára is, amely a „Rákosi-Gerő-klikk hibái és vezetési módszerei feletti elkeseredésben" első helyen jelölte meg az „okokat" (csak éppen nem úgy gondolta, s az első „okért" nem akasztatott), s kijelentette: „Soha nem akartam kapitalista restaurációt..., sem a forradalmi tanács egyetlen tagja nem akarta." (Kiemelés az eredetiben - K. F.) Az enyhítő körülményeket a beismerő, feltáró vallomásban, a túlzó követelések elutasításában, a tömegindulatok fékezésében, a munka megindítására való törekvésben és kiemelten a szovjet csapatokkal kapcsolatos magatartásában foglalta össze. Utalt még csonttuberkulózis betegségére, amely a börtön elviselését megnehezíti, és végül tudományos tevékenységét említette, amely tekintetében Moravcsik

15 professzor írásbeli pozitív véleményt nyilvánított. Busznyai Árpád az utolsó szó jogán mondott felszólalásában is felismerte, hogy az ellene kovácsolt vádban milyen fontos szerepet játszanak a hamis tényállási elemek, ezért hangsúlyozta: „Én még a HM-ből visszatérve is elleneztem a fegyverek kiadását. Kána v(ezér)őrn(a)gy ma letagadja az igazságot, állítom, hogy a HM-ben ő ugyanazt a szerepet töltötte be, mint én Veszprémben. Ha van érdekelt tanú ebben az ügyben, akkor az ő egyedül, viszont ha ő megmondaná az igazat, akkor ma ezt az egyenruhát viselné, amely most rajtam van. Tévesen van felfogva annak a bizonyos Batsányi-körnek a kérdése is. Ennek a későbbi megalakítására engem a Városi Pártbizottság bízott meg többen (sic!) magammal." (Kiemelés tőlem - K. F.) A rendeletekről: „Én felelősséget csak az énáltalam aláírt, vagy az általam jóváhagyott dolgokért vállalok." A ludovikás tisztekről:

16 „A régi tisztek visszahozásával kapcsolatban vállalom azt a kijelentést, hogy fognak majd a későbbiekben leváltani tiszteket, és he14 Btá.: Büntető törvénykönyv általános része, 1950. évi II. törvény. 15 Moravcsik Gyula (1892-1972) Kossuth-díjas egyetemi tanár, akadémikus, a magyar-bizánci kapcsolatok világhírű kutatója. 16 A forradalom előtt a hadsereg 120 000 fős összlétszámából 24 541 tiszt szolgált, közülük 1911 a Honvédelmi Minisztériumban (a tábornokok száma 30, a főtiszteké 1662 fő volt). A