Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Németh László: A Zala megyei bíróságok ítélkezési gyakorlatának kialakulása és az ügyvédi védelem az „ellenforradalmi" bűncselekményekben

olyan veszélyes bűncselekményekről van szó, annyira dominál a társadalmi veszélyesség, hogy enyhítő szakasz alkalmazásának nem lehet helye. Igaznak vélte viszont azt, hogy a jogszabály nem zárja ki az enyhítést, mint ahogy ezt kizárja a statáriális és gyorsított eljárásról szóló törvényerejű rendeletben.

87 Azt, hogy 1957 júliusára az országos igazságügyi szervek direkt irányítása, valamint a pártpolitikai útmutatások milyen eredménnyel jártak a helyi ítélkezésben, jól tükrözi a következő eset is. A megyei bíróság elnöke egy bizalmas átirattal élt a megyei ügyész felé, amelyben egy enyhe járásbírósági ítélet kapcsán hívta fel a figyelmét arra a lehetőségre, mellyel az 1957. évi 34. törvényerejű rendelet 13. § (1) bekezdése kapcsán élhetne.

88 Indítványozta ugyanis, hogy az ügyészi fellebbezés ne a megyei bíróság, hanem - a véleménye szerint BHÖ 2. pont b) és c) pontjában, vagy a BHÖ 1. pont (2) bekezdésében felvett bűntett miatt - a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa elé kerüljön, valamint a bizonyos személyek esetében már jogerőre emelkedett ítéletek elleni óvást a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa bírálja el. A megyei ügyész élt is e súgás adta lehetőséggel, s az ügyet a Legfőbb Ügyészséghez továbbította. Ez alapján jóval súlyosabb ítélet születhetett. Az ügyészség 1957 harmadik negyedévéről készült jelentése szerint a megyei bíróság elsőfokú tanácsait ezen időszakban kivétel nélkül a BHÖ 1. és 2. pontjában körülírt „ellenforradalmi" bűncselekmények foglalkoztatták. A korábbi negyedévre jellemző fegyverrejtegetéses, tiltott határátlépéses ügyek már csak elvétve fordultak elő.

89 Az ügyészi jelentés a megyei bíróságnak a népköztársaság elleni bűnügyekben folytatott szigorú gyakorlatát hangsúlyozta. A Legfelsőbb Bíróság által elbírált bűnügyekben csupán egy esetben súlyosította az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa, míg a többi ügyben, kivéve egy fellebbezés elutasítását, a megyei bíróság által kiszabott büntetést enyhítette. Megállapí87 A büntető törvénykönyv általános részéről szóló 1950. évi II. törvény 51. §-a azt mondta ki, hogy a törvényben megállapított büntetést enyhíteni lehet, ha az, illetőleg annak legkisebb mértéke - a büntetés céljára, valamint a kiszabásnál irányadó súlyosító és enyhítő körülményekre figyelemmel - túl szigorúnak mutatkozik. Ebben az esetben (c pont), ha a börtönbüntetésnek a törvényben megállapított legkisebb mértéke öt év vagy ennél hosszabb, ehelyett öt évnél rövidebb, de legalább egy évig tartó börtön szabható ki. A korabeli büntetőjog a relatíve határozott büntetési rendszert követte. Az egyes bűntettek büntetési tételét a büntetési keret felállításával határozták meg. A kereten belüli konkrét büntetés meghatározását a bíróságra bízta azzal, hogy a büntetési keret alsó határát - a törvény által meghatározott esetekben - át is léphette. Ez teret engedett a bírói egyéniesítésnek. Az egyéniesítés kötelező voltára vonatkozó jogszabályt (BHÖ 92. pont) a BHÖ 12. pontja a legsúlyosabb államellenes cselekményekre (BHÖ 1. pont (1) bekezdés) is kiterjesztette. A bírói egyéniesítés korabeli érvényesülésének módjairól lásd Dr. MOLNÁR László: A büntetést meghatározó tényezők. Budapest, 1961,103-123. p. 88 ZML XXV. 1. a) Kollégiumi ülések, 1957. »9 Uo.