Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Németh László: A Zala megyei bíróságok ítélkezési gyakorlatának kialakulása és az ügyvédi védelem az „ellenforradalmi" bűncselekményekben

totta, hogy már nem fordult elő olyan téves minősítés, mikor is a BHÖ 1. és 2. pontjában körülírt bűntettet a megyei bíróság BHÖ 5-7. pontnak minősítené. A harmadik negyedév ügyészi megítéléséhez képest a Zala megyei ügyész politikai helyettese, dr. Dömötör János a Legfőbb Ügyészség Politikai Osztályához küldött 1957. negyedik negyedévi jelentésében komoly kritikát fogalmazott meg a bíróságok munkáját illetően.

90 Meglátása szerint az ellenforradalmi bűncselekmények bírósági tárgyalásain az egyes bírák nem kellő súllyal értékelték az elkövetők tevékenységét, ami helytelen ítéleteket eredményezett. A zalai bíróságok csak olyan esetekben hoztak az „ellenforradalmi bűncselekmények" elkövetése miatt kemény ítéletet, amikor a terhelt brutális magatartást is tanúsított, s egyben tettlegességre is sor került. Az ítéletek meghozatalánál figyelmen kívül hagyták az államrend-megdöntés bűncselekményének társadalmi veszélyességét. A politikai ügyész meglátása szerint ez a szemlélet az egész bíróságot jellemezte. Ez a gyakorlat oda vezetett, hogy a kétségtelenül nagyobb jelentőséggel bíró Zala megyei, zalaegerszegi forradalmárok vezetőivel szemben a bíróság csupán egy-két éves börtönt, ugyanakkor a jelentéktelenebb községi eseményekben részt vevőkkel szemben sokszor súlyosabb, öt-hat évet szabott ki. Pedig köztudottan a városi események voltak inkább hatással a vidéki eseményekre. Az ügyész nem tartotta elfogadhatónak a zalai bíróságok e tárgyban folytatott enyhe ítélkezési gyakorlatát. E káros gyakorlat megoldását a súlyosításért bejelentett ügyészi fellebbezési óvásokban látta. Véleménye szerint a bíróság enyhe ítélkezésének oka a Legfelsőbb Bíróságnak a fellebbezési óvások elutasítása terén folytatott gyakorlatában is keresendő. Emiatt a zalai rendőri szerveknél a bűnüldözés során az a vélemény alakult ki, hogy a forradalmárok elleni ügyekből nem csinálnak bírósági ügyet, inkább közbiztonsági őrizetet rendelnek el, ami a többszöri meghosszabbítással nagyobb szabadságelvonást eredményez, mint a bíróság által kiszabott egy vagy másfél évi börtön. Hasonlóan kritikus hangot ütött meg az 1958. október 7-én elkészült igazságügy-minisztériumi kollégiumi jelentés a Zala megyei bíróságok munkájának általános vizsgálatáról.

91 „A megyei bíróság ítélkezési gyakorlata a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés bűntette miatt folyamatba tett bűnügyekben kifogásolható. Ugyanis eltérően a Legfelsőbb Bíróság által követett, és egyben országos gyakorlattól, a megtévedt dolgozók kisebb súlyú és egy-egy alkalomra korlátozódó cselekményeit is a megyei ügyészséggel egyetértésben, következetesen a BHÖ 1. pontja szerint minősíti. Hasonló hiba tapasztalható a büntetéskiszabási gyakorlat tekintetében is, mely e bűncselekménycsoportnál kiegyensúlyozatlan, és nem felel meg minden esetben a büntetőpolitika irányelveinek (103/1958. közös utasítás). 90 ZML XXV. 12.1958. 91 A vizsgálat ideje: 1958. augusztus 18. - szeptember 1.