Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)
Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Németh László: A Zala megyei bíróságok ítélkezési gyakorlatának kialakulása és az ügyvédi védelem az „ellenforradalmi" bűncselekményekben
azok az ügyek, amelyek - a járási ügyészi vád téves minősítése miatt - a járásbíróság előtt indultak, azonban azok elbírálása első fokon a megyei bíróság hatáskörébe tartozott volna. A megyei ügyész jelentésében az „ellenforradalmi bűnügyek" harmadik negyedévi befejezésével számolt. 73 III. 2. Tiltott határátlépés™ A Zala Megyei Bíróság büntető kollégiumának 1957. január 1-jei ülésén élénk és heves vita bontakozott ki a tiltott határátlépésekkel kapcsolatban. 75 Dr. Szokoly István, a büntető kollégium elnöke bizonytalanságot tapasztalt azon tiltott határátlépéses ügyek büntetéskiszabási gyakorlatában, amelyeket 1956. október 23-a előtt, illetve 1956. december 1-je után követtek el. A nagyszámú disszidálóra és hazatelepülőre vonatkozó kegyelmi rendelkezések (1956. évi 27. törvényerejű rendelet) nyomán e cselekmények társadalmi veszélyességét firtatták. A kollégium vezetője az 1956. október 23-a előtt elkövetett bűncselekmények esetében az egyéni eljárási kegyelem kieszközlését tartotta követendőnek. Megjegyezte, hogy a december 1-je után elkövetett ilyen tárgyú bűncselekmény esetén csak akkor szabna ki végrehajtandó szabadságvesztés büntetést, ha a tiltott határátlépéssel halmazatban egyéb bűncselekményt is elkövettek. Mindezt a kül- és belpolitikai helyzettel támasztotta alá. Dr. Puskás Ödön, a megyei ügyész helyettese elmondta, hogy a jelenlegi gyakorlat szerint a tiltott határátlépések esetén a disszidálást megkísérlő ellen nem indítanak büntetőeljárást, hanem - a hazatelepítés tényét személyi igazolványukba bejegyezve - hazatelepítik őket. Amennyiben valaki többször is megkísérelte e cselekményt, akkor esetleg vádiratot nyújtanak be ellene. Dr. Piros Sándor, a megyei bíróság elnöke keményebb álláspontot képviselt. Véleménye szerint e cselekményeket is úgy kellene büntetni, mint a fegyverrejtegetést. Dr. Szokoly nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az 1957. március 31-ig terjedő időszakban ilyen cselekményért még akkor sem szabna ki végrehajtandó szabadságvesztést, ha azt többször is megkísérelték. Dénes Istvánné mb. tanácsvezető sem tartotta po73 Ezt erősítette meg az 1957. július 19-én, Zalaegerszegen rendezett konferencia is, melyen dr. Fischer Gyula, a Legfőbb Ügyészség Elnöki Főosztályának munkatársa is felszólalt. 74 A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1956. évi 27. számú törvényerejű rendelete az 1956. évi október 23. napját követően külföldre távozott személyek közkegyelemben részesítéséről. A törvényerejű rendelet szerint tiltott határátlépés bűntette miatt nem lehetett büntetőeljárást indítani azok ellen, akik október 23. és a törvényerejű rendelet hatálybalépése (1956. december 1.) között hagyták el az országot, feltéve ha Magyarországra 1957. március 31-ig önként visszatértek. 1957-ben első fokon 159 személyt ítéltek el tiltott határátlépés miatt a zalai bíróságok. Közülük sok volt a fiatalkorú. Az egy éven felüli börtönbüntetéseket az embercsempészekkel szemben alkalmazták. A határátlépéses ügyeket a bíróságok már decemberben befejezték. 75 ZML XXV. 1. a) Kollégiumi ülések jegyzőkönyvei, 1957.
