Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Németh László: A Zala megyei bíróságok ítélkezési gyakorlatának kialakulása és az ügyvédi védelem az „ellenforradalmi" bűncselekményekben

lírikusnak a súlyosabb büntetést. A megyei elnök azonban határozottan leszögezte, hogy ez egy jogpolitikai döntés, s a maga részéről nem kötné meg e tárgyban a bíró kezét, vád esetén feltétlenül végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását javasolta. Dénes Istvánné mb. tanácsvezető nem javasolta börtönbe zárni a disszidálókat. Dr. Szokoly véleménye szerint sértené a dolgozó nép igazságérzetét, ha amnesztiában részesülnének azok, akik illegálisan külföldre távoztak, majd onnan visszatértek magyar területre, tehát befejezett bűncselekményt követtek el, olyan személyeket pedig börtönnel fenyegetnének, akik csak megkísérelték a tiltott határátlépést. A vita lezárásaként a megyei elnök ezen cselekmények társadalmi veszélyességet hangsúlyozó álláspontja kisebbségbe került, a többség azon a véleményen volt, hogy politikai okokból jelenleg nem kívánatos ezen elkövetések esetében a végrehajtandó szabadságvesztés büntetést alkalmazni, jóval hatékonyabb javító-nevelő munkát, valamint pénzbüntetést kiszabni. Sőt, szóba került az eljárás Btá. 56. §-a alapján való megszüntetésének lehetősége is. A tiltott határátlépéssel kapcsolatos minősítési kérdéseket a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1957. évi 24. számú törvényerejű rendelete (1957. március 29.) rendezte részletesen. A jogellenesen külföldre távozott személyek hazatérésének megkönnyítéséről szóló törvényerejű rendelet a következő rendelkezéseket tartalmazta: 1. Tiltott határátlépés bűntette miatt nem lehetett büntetőeljárás alá vonni azokat, akik az ország határát 1956. október 23. és 1957. január 31. között lépték át, és hazatérési szándékukat 1957. március 31-ig bejelentették; 2. valamint azokat sem, akik az ország határát 1956. október 23. után és a törvényerejű rendelet hatálybalépése (1957. március 29.) között lépték át, feltéve, hogy hazatérésük időpontjáig a 18. életévüket nem töltötték be. 3. Azok a személyek, akik 1956. október 23. és 1957. január 31. között engedély nélkül külföldre távoztak s nem estek a fenti szakasz hatálya alá, és hazatérési szándékukat valamelyik külképviseleti hatóságnál vagy hazatelepítéssel megbízott hivatalos szervnél 1957. április 1. után bejelentették, egyéni elbírálás alapján mentesülhettek a tiltott határátlépés miatti büntetőeljárás alól. Az 1957. április 24-ei operatív értekezlet az ügyészségen a bűncselekmény bírói gyakorlatát vizsgálta.

76 Kőhalmi Géza ügyész kritika tárgyává tette a vagyoni haszon érdekében, illetve anélkül elkövetett embercsempészési ügyekben folytatott ítélkezési gyakorlatot, és a súlyosító körülménynek számító vagyoni haszonszerzési célzat figyelmen kívül hagyását. Véleménye szerint ez a körülmény a terheltek alanyi bűnösségét nagymértékben fokozta. 76 ZML XXV. 12.1957.