Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Németh László: A Zala megyei bíróságok ítélkezési gyakorlatának kialakulása és az ügyvédi védelem az „ellenforradalmi" bűncselekményekben

lépés vagy annak kísérlete, valamint a fegyverrejtegetés tette ki, kezdjük ezen ítélkezési gyakorlatok jogi boncolgatását! III. 1. Fegyverrejtegetés

62 A regnáló hatalom elemi érdeke volt pozíciójának megszilárdítása, kulcskérdésnek tekintette e bűncselekmény társadalmi veszélyességének hangsúlyozását. „A fegyverek birtoklásának hatósági engedélyhez kötése és a fegyverek állami ellenőrzése a közrend és közbiztonság alapvető feltétele" - hangsúlyozták.

63 Habár a kezdeti ítélkezési gyakorlat nem volt egységes e bűncselekmény gyorsított büntetőeljárás alá vonásáról, mind a korábban hozott statáriális eljárásról szóló,

64 mind a fent említett törvényerejű rendelet szerint el lehetett járni az elkövetőkkel szemben. Ezeket a bűncselekményeket Zala megyében azonban szinte kivétel nélkül a járásbíróságok tárgyalták. A megyei bíróság 1957-1958 között mindössze hat fegyverrejtegetéses ügyben hozott fellebbezés folytán másodfokon ítéletet. Legtöbbször a járásbíróságon hozott elsőfokú ítéleteket ügyészi óvás folytán hatályon kívül helyezte, s új eljárás lefolytatására kötelezte az első fokon eljáró bíróságot. Ezt követően a már szigorúbb ítéletek első fokon jogerőssé váltak. A bűncselekmény minősítésének problémájával a megyei bíróság 1957. január 17-én tartott büntető kollégiumi ülésén foglalkoztak először.

65 Két fő téma szerepelt a napirenden, amelyben a Kecskeméti Megyei Bíróság büntető kollégiumának egyhangú, illetve többségi álláspontját osztotta a zalai büntető kollégiumi ülés többsége is. 1. Büntethető cselekményt valósít-e meg az 1956. évi 28. törvényerejű rendelet (statáriális bíráskodás) kihirdetése előtt felfedett engedély nélküli lőfegyver stb. tartása (BHÖ 34. pont (1) bekezdés)? Ez a kérdés azért kerülhetett a zalai büntető kollégium elé, mert a Nagykanizsai Járásbíróság elnöke - állásfoglalást sürgetve - átiratban fordult egy konkrét ügy kapcsán a megyei elnökhöz. Az ügyészség egy terheltet a fegyverrejtegetés bűntettével vádolt meg az alapján, hogy 1956. december 9-én délután egy pisztolyt elvettek tőle a karhatalmisták Nagykanizsán. A járásbíróság az iratokat azzal adta vissza az ügyészségnek pótnyomozásra, hogy keresse meg a Magyar Rádió vezetőségét annak közlése végett, hogy a rögtönbíráskodásról szóló 1956. évi 28. törvényerejű rendeletet mikor olvasta be első ízben. 62 1957-ben első fokon 121 személyt ítéltek el a zalai bíróságok fegyverrejtegetés miatt. I. negyedév: 28 személy, II. negyedév: 33 személy, III. negyedév: 19 személy, IV. negyedév: 41 személy. Ebből 59 személyt ítéltek 1 éven aluli börtönbüntetésre. 63 A fegyverrejtegetés néhány időszerű kérdése. Magyar log, 1957/1-2., 15-16. p. 64 1957. április 13-ig mindössze kilenc személlyel szemben járt el ellenforradalmi bűncselekmény miatt Zalában a rögtönítélő bíróság, halálos ítélet nem született. « ZML XXV. 1. a) Kollégiumi ülések, 1957.