Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Németh László: A Zala megyei bíróságok ítélkezési gyakorlatának kialakulása és az ügyvédi védelem az „ellenforradalmi" bűncselekményekben

A hivatkozott törvényerejű rendelet 2. §-a szerint ugyanis, akik lőfegyvert engedély nélkül tartottak birtokukban, azt 1956. december 11-én 18.00-ig kötelesek voltak beszolgáltatni. Akik a határidőig ennek eleget tettek, fegyverrejtegetés címén nem voltak büntethetők. A 4. § (2) bekezdése szerint a ldhirdetés rádió útján is történhetett. A bíróság tudomása szerint ez így is történt. Az ügyészség azonban a bíróság pótnyomozást elrendelő határozatát megfellebbezte. Mivel az ügyészség közlése szerint több ilyen bűncselekmény miatt folytatnak nyomozást, a kollégium elvi jelentőségű határozatát nem lehet megkerülni. A kecskeméti büntető kollégium álláspontja szerint ez a tevékenység bűncselekményt valósított meg. Önkéntes beszolgáltatás esetén az elkövető személyére és körülményeire tekintettel bírói mérlegelés alapján szintén indokoltnak tartották a Btá. 56. §-ának alkalmazását.

66 A Legfelsőbb Bíróság - Lee Tibor által elnökölt - 1957. február 22-én tartott büntető kollégiuma

67 azonban nem osztotta a kecskemétiek álláspontját, s leszögezték, „hogy a rögtönbíráskodásról szóló 1956. évi 28. törvényerejű rendelet 2. § (2) bekezdése értelmében azok, akik a törvényerejű rendelet kihirdetése és a beszolgáltatási határidő (1956. évi december 11. 18.00 óráig) között fegyvereiket beszolgáltatják, fegyverrejtegetés címén nem büntethetők". A törvényerejű rendelet tehát büntetlenséget biztosított az engedély nélkül birtokban tartott lőfegyver, lőszer, robbanóanyag meghatározott időpontig történő beszolgáltatása esetén. Ebből következik - indokolták -, hogy a Btá. 2. § (2) bekezdésnek alkalmazására a fenti esetben nincsen alap. E törvényhely szerint a cselekmény elkövetése után hatályba lépett törvényt kell alkalmazni, ha ez enyhébb büntetést állapít meg, mint a korábbi törvény, vagy ha az újabb törvény szerint a cselekmény már egyáltalán nem büntethető.

68 A Legfelsőbb Bíróság leszögezte, hogy „jelen esetben erről szó sincsen. A törvényerejű rendelet az utólagos beszolgáltatáshoz azt a joghatályt fűzi, hogy biztosítja a beszolgáltató büntetlenségét. Ez azonban nem szünteti meg magának az úgynevezett fegyverrejtegetésnek bűncselekmény voltát, tehát a Btá. 2. § (2) bekezdésének alkalmazására törvényes alapul nem szolgálhat." Vizsgálni kellett azt a kérdést is, hogy mely kezdő időponttól számított fegyver-beszolgáltatás biztosítja a büntetlenséget. A törvényerejű rendelet rendkívül rövid időt biztosított a beszolgáltatásra. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint elfogadhatatlan és méltánytalan volna, ha előnyösebb helyes A büntetőkönyv általános részéről szóló 1950. évi II. törvény (továbbiakban Btá.) 56. §a szerint ha az elkövetett bűntett olyan csekély jelentőségűnek mutatkozott, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen, vagy a társadalomra veszélytelen volt, a bűnösség megállapítását és a büntetés kiszabását mellőzni kellett. In: Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye. Budapest, 1950,15. p. 67 ZML XXV. 1. a) 1957. 68 Btá. 2. § (2) bekezdés.