Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)
Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Szita Szabolcs: Bűnbakképzés és a magyar zsidóság tragédiája
nek bizonyult. 6 Fontos, hogy kézenfekvő reformjavaslattal is szolgált: a társadalom gondjai, bajai megszüntethetők, csak fel kell számolni a zsidóságot. A bűnbak immár adott volt, a vele való elbánás: a korlátozás, a felszámolás vagy kilökés (mint megoldás) még nem. Már a felsőoktatás egyes területeiről való kiszorítás, a törvényes kirekesztés is gyors megoldásnak tűnt. Ezt statisztikai felmérések erősítették, hisz zsidókat valóban a többieknél (sok területen látványos statisztikai nagyságrenddel) gyakrabban lehetett találni a modernizáció tevékeny szervezői között. Erre is építve, a bűnbakfunkció leggyakoribb megnyilvánulásaiban a zsidókat a modernizmussal és gyászosnak ítélt következményeivel kapcsolták össze. Folytatásként a kapitalizmus és a kommunizmus árnyoldalaiért egyaránt a zsidókat okolták - sokszor akár egy időben és együtt. A bűnbak szüntelen ostorozása, a támadás közvetlenül a zsidók ellen irányult. 7 Magyarországon összeolvadt - ekképp sokkal általánosabb érvényűnek mutatkozott - a nyugati típusú demokráciának, a gazdasági liberalizmusnak, a szabadkőművességnek, a feminizmusnak, az eszperantó-mozgalomnak vagy a modernizmus bármely más irányzatának a bírálatával is. 8 A részben megújhodott tartalmú zsidóellenesség gyakran magában foglalta a város- és polgárellenesség (lásd például a Horthy-korszak „bűnös Budapest" fogalmát), a kulturális konzervativizmus vagy az iparosodás előtti, letűnt világ utáni nosztalgia elemeit. Célba vette a kulturális megújulást, az avantgárd mozgalmakat vagy bármilyen más kísérletező művészi törekvést is, azokat indokoltan vagy indokolatlanul a zsidók tevékenységéhez kötötte. 9 Az ellentéteket táplálta, hogy a zsidók és a nem zsidók társadalmi mobilitási készségében mindenütt jelentős arányeltolódás mutatkozott a zsidók javára. Ez a jelenség érvényesült Magyarországon is. A beállítottságbeli különbségek sokszor eltérő munkakészségben, tanulmányi és érvényesülési törekvésekben, gazdasági, vállalkozói magatartásban mutatkoztak meg. Kétségtelen, hogy versenyhelyzetet teremtettek a szabadfoglalkozásokban, az alkotó értelmiség berkeiben (az újságírásban, több művészeti és irodalmi területen), valamint a tőkés gazdaságban (például zsidó és nem zsidó bankok, iparvállalatok, nagykereskedők között). 6 A bűnbak nem jogi kategória, emiatt az ellene való fellépésnek nincs jogilag szabályozott módja. 7 A témát PÓK Attila: Bűnbakkeresés és Holocaust című tanulmánya tárgyalja. In: Randolph L. BRAHAM - Attila PÓK (szerk.): The Holocaust in Hungary. Fifty Years Later. Columbia, 1977, 71-78. p. 8 Ezt bizonyítja tartalmilag a Moszkvai Katonai Archívumban őrzött, egyelőre csak részben feldolgozott 45 000 magyar belügyi, úgynevezett államrendészeti nyilvántartó karton is. 9 A nemzetiszocialista ideológia és politika irányítói hatalomra kerülésük után azonnal megmutatták, hogyan kell elbánni az ilyenfajta „destruktív", „elfajzott" művészettel (entartete Kunst). Közel azonosan cselekedtek Zsdanov vezetésével az államosított kultúra sztálinista felügyelői. Rendre a „nyugati" típusú „kozmopolitizmus" ügynökeinek bélyegezték (és ekként „kezelték") az avantgárd zsidó (és nem zsidó) alkotóit.
