Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Szita Szabolcs: Bűnbakképzés és a magyar zsidóság tragédiája

A versenyhelyzet felszámolásának vágyából következett a legkézenfekvőbb megoldás: a zsidókat zárják ki a közhivatalból, a közületi (állami, városi) vállalati szektorból, s ezeken a pályákon ne engedjék őket a többiekkel azonos feltételekkel érvényesülni.

10 A két világháború között Közép-Európa fasizálódásával (Csehszlovákia kivételével) az ilyen „törvényes" tilalmak előbb-utóbb általánossá váltak, hogy az „államalkotónak" vagy „államfenntartónak" kikiáltott „keresztény középosztályt" megerősítsék. így történhetett, hogy több helyütt még az 1930-as években (vagyis az egyértelműen Hitler-barát rendszerek vagy a Wehrmacht általi megszállás előtt) bevezették a nürnbergi mintára hozott zsidóellenes szakmai tilalmakat általánosító törvényeket. Romániában 1934-ben fogadták el a lex valachicust, Magyarországon pedig 1938-ban az első úgynevezett zsidótörvényt.

11 Szlovákia 1939. április 18-án, a „zsidó" fogalmának definiálásával lépett erre az útra. 24-én Pozsonyban kormányhatározatot adtak ki, melynek értelmében „egyetlen zsidó sem" nyerhetett felvételt állami hivatalba, autonóm szervezetbe és közhivatalokba.

12 A zsidó katonák és tisztek első világháborús helytállását, harci érdemeit eltagadva a zsidók számára több országban fegyver nélküli munkaszolgálatot vezettek be. Az újabb és újabb korlátozó, kirekesztő rendszabályokat hivatalosan történelmi igazságtételnek hirdették. Gyakorlatilag viszont arra irányultak, hogy visszaszorítsák a zsidók versenyét a középosztály érdekében, és állami erőszakkal a zsidó szakmabeHek (orvosok, állatorvosok, ügyvédek, mérnökök, vállalati vezetők stb.) pozícióinak mind nagyobb részét jutassák a nem zsidó konkurenseknek. A letűnt „aranykor" nosztalgiájában, az asszimilációs szerződés fenntarthatóságának igézetében élő zsidó elit képtelen volt felfogni, hogy a folyamat valószínűleg megállíthatatlan.

13 Közben pedig - a közvetetten vagy valamennyire burkoltan zsidóellenes politikai lépésektől a zsidók állampol10 Az ilyenfajta antiszemita eszköztár még erőteljesebben kiépült a zsidók polgári emancipációját visszautasító államokban, például Oroszországban és Romániában. Ezekben sokkal általánosabb szakmai tilalmakat érvényesítettek, amennyiben korlátozták a zsidók bejutását egyes értelmiségi szabadfoglalkozásokba is. Főként a középiskolai vagy az egyetemi numerus clausus rendszerével, mint Oroszországban, vagy közvetlenül, mint Romániában, ahol az orvoslás kivételével ilyeneket a legtöbb szabadértelmiségi foglalkozás tekintetében érvényesítettek. Részletesen: KARÁDY Viktor: Zsidóság Európában a modern korban. Társadalomtörténeti vázlat. Budapest, 2000,349-352. p. 11 Az 1938. évi XV. törvénycikk a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról. Az európai országokban bevezetett zsidóellenes intézkedéseket, törvényi rendelkezéseket LÉVAI Jenő: Zsidósors Európában című kötete (Magyar Téka, 1948) tárgyalja. 12 Ingrid GRAZIANO - EÖRDÖGH István: Jozef Tiso és a szlovákiai holokauszt. METEM könyvek 58. Budapest, 2006,56-57. p. 13 A „társadalmi szerződés" gyengeségéről, egyoldalúságáról és múlandóságáról lásd Randolph L. BRAHAM: Gondolatok a magyarországi holokausztról hatvan év után. In: MOLNÁR hidit (szerk): A holokauszt Magyarországon európai perspektívában. Budapest, 2005,28-31. p.