Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)
Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Németh László: A Zala megyei bíróságok ítélkezési gyakorlatának kialakulása és az ügyvédi védelem az „ellenforradalmi" bűncselekményekben
A megtorlás jogszabályi hátterének kialakításában meghatározó szerepe volt az MSZMP vezetésének. A legszűkebb párt-elit által megvitatott és jóváhagyott igazságügy-minisztériumi előterjesztéseket továbbították a kormányhoz, s a Népköztársaság Elnöki Tanácsára maradt a névleges jóváhagyás és nyilvánosságra hozatal joga. II. 1.1. A jogszabályi háttér Habár a forradalom leverését követően rövidesen elkezdődött a megtorláshoz szükséges jogszabályi háttér megalkotása, a jogi apparátus, illetve a bírósági szervezet csak 1957 derekára vált igazán alkalmassá az ellenforradalmi bűncselekményekben történő ítélkezésre. 20 A soha nem alkalmazott, de 1956. november 12. és 1957. január 15. között hatályban levő 1956. évi 22. számú törvényerejű rendelet 21 volt az első jogforrás, amely egyes bűncselekmények tekintetében lehetővé tette - vádirat nélküli bíróság elé állítással - a büntetőeljárás egyszerűsítését. A gyilkosság, szándékos emberölés, gyújtogatás, rablás, fosztogatás, lőfegyver jogtalan használatával elkövetett bűntett, illetve ezen cselekmények kísérlete miatt tetten ért személyekkel szemben lett volna lehetséges ily módon eljárni. A statáriális bíráskodást lehetővé tevő 1956. évi 28. 22 és 32. 2 3 számú törvényerejű rendeletekben felsorolt bűncselekményekben (gyilkosság, szándékos emberölés, gyújtogatás, rablás, fegyverrejtegetés, fosztogatás, közérdekű üzem szándékos megrongálásával elkövetett bűntett, illetve ezen bűntettek kísérlete) a katonai bíróságok jártak el egészen 1957. november 3-ig. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa által kiadott törvényerejű rendelet részletes szabályait a 6/1956. számú kormányrendelet tartalmazta. Később a rőgtönítélő tanácsok kijelöléséről is határoztak. Ezek mozgó, utazó tanácsok voltak, ahol szükség volt rájuk, ott ítélkeztek. Minderre azért volt szükség, mert a regnáló hatalom nem látta biztosítottnak a polgári bírák részvételét egy ilyen típusú eljárásban. A velük szembeni bizalmatlanság volt a fő ok, amely ezen eljárást a katonai bíróságok elé utalta. Nezvál Ferenc igazságügy-miniszter szerint a katonai bíróságok habozás nélkül vállalták az „ellenforradalom" elleni kérlelhetetlen harcot, és ezzel nem kis mértékben járultak hozzá a rend megszilárdításához. 24 20 A téma átfogó ismertetéséhez lásd ZINNER Tibor, KAHLER Frigyes, M. Kiss Sándor, JOBBÁGYI Gábor e tárgyban írt műveit, valamint Mncó Zsuzsanna: A forradalom utáni megtorlás bírósági és ügyészségi szervezete 1956-1961 című művét. Történelmi Szemle, 2006/1-2., 120-169. p. 21 Magyar Közlöny, 1956. november 12. 22 Magyar Közlöny, 1956. december 11. 23 Magyar Közlöny, 1956. december 13. 24 Zala Megyei Levéltár (ZML), A Zala Megyei Bíróság elnöki iratai (XXV. 1. a), II. C. Bírósági értekezletek, 1957. (Igazságügy-minisztériumi országos bírói értekezlet, 1957. február 16-17.)
