Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)
Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Szita Szabolcs: Bűnbakképzés és a magyar zsidóság tragédiája
Ezek a jelenségek különösen jellemzőek voltak az olyan országokban, melyek a politikai és nemzeti fejlődésnek zsákutcájába szorultak, vagy hosszú ideig a nemzeti lét bizonytalanságával kellett küzdeniök. Közép-Kelet-Európában a hamis politikai formulák, a visszás társadalmi és politikai helyzetek és az ellentmondó, rémképektől sem mentes politikai világnézetek termékeny talajra leltek. (Annál inkább, minél gyakoribb és nagyobb volt egy-egy országban a társadalmi fejlődés megakadása, a nemzeti fejlődés zavara vagy bizonytalansága.) Ilyen feltételek között a zsidóság és a környezet viszonya, valamint ezek súrlódásai egészen más visszahatást váltottak ki. Egy feudális-arisztokratikus beidegződésű társadalomban lélektanilag emészthetetlen lehet, hogy a kapitalizmus révén egy aránylag kisszámú, de nagy befolyású zsidó réteg a gazdasági hatalom csúcsaira jut. Ingerültséget okozott, hogy az emancipálódó zsidóság tekintélyes része - nagyobb dilemmák nélkül - képes volt állást foglalni a modern társadalomkritikának akár a demokratikus, akár a szociális ága mellett. 2 Mindebből következett, hogy a sokféle megrázkódtatás, félelem és bűnbakkeresés, melyet a fennmaradt feudális világ krónikus válsága és a nemzeti lét megoldatlan kérdései idéztek elő, az antiszemitizmusban találta meg a maga ellentmondó ideológiai elemeinek és ellentmondó társadalmi tendenciáinak a közös nevezőjét. Mindazon egyének, csoportok és rétegek körében teret nyert, akik számára a társadalmi és nemzeti fejlődés zsákutcái folytán az európai fejlődési folyamatok értelmetlenek voltak és hitelüket vesztették. Az antidemokratikus és antiszemita nacionalizmus rendszere előttük úgy jelent meg, mint minden eddigi probléma magyarázata. Az irritáló tapasztalatokat átfogó rendszerben nyújtotta, és majdnem mindeme magától értetődő választ talált. Valószínűleg ezért tudott széles rétegekben kedvező fogadtatásra lelni a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei, a veszélyes, lélekmérgező hazugságok és számos nyilvánvaló ostobaság. 3 Például a zsidók bármilyen csoportjának, rétegének valamiféle misztifikált egyetértése, titkos összefogása, melynek végső célja minden nemzeti törekvés letörésével a zsidóság egészének a hatalomhoz, uralomhoz, hangsúlyozottan a világuralomhoz való juttatása. 2 Közben persze bele-beleütközött a feudális-arisztokratikus hagyományokba és beidegződésekbe. Sokaknak visszatetsző volt, hogy még a teljesen asszimilálódott zsidók sem tudták az úgynevezett nemzeti értelmiséget a nemzeti sértettségeken, álomképeken és rémképeken át végigkövetni a demokratizmussal való teljes meghasonlásig. A kérdést részletesen tárgyalja: HANÁK Péter (szerk.): Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus. Tanulmányok a zsidókérdésről a huszadik századi Magyarországon. Budapest, 1984,217-221. p. 3 A kérdést részletesen Hadassa BEN-ITTO: A máig élő hazugság. A Cion bölcsei jegyzőkönyv ellenirata című műve (Budapest, 1999) tárgyalja. A szerző már az előszóban hangsúlyozza, hogy „a szólásszabadság védelme nem terjedhet ki az olyan hazugságokra és rágalmakra, amelyek bűnbaknak bélyegeznek meg egy embercsoportot, gyűlöletet keltenek ellenük, sőt közvetve elpusztításukra szólítanak fel".
