Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Valuch Tibor: Ezerkettőszáznegyvenkilenc év. Az 1956-os Hajdú-Bihar megyei elítéltek társadalmi jellemzői

Az „ötvenhatosok" többsége a 21-30 és a 31-40 év közötti korosztályokhoz tartozott. Együttes arányuk Debrecenben 58,8, a városokban 62,5, a községekben 55,5% volt. A 20 éves és ennél fiatalabb korcsoportok tagjainak részesedése Debrecenben volt a legmagasabb, de a községben élők közel hatoda is ebbe a csoportba tartozott. A 41-60 év közötti, idősebb felnőtt generációk tagjai között pedig a városiak voltak enyhe többségben. Az aktív résztvevők kormegoszlásában a debreceniek általában egy korosztállyal fiatalabbak, s ez a tendencia az elítéltek vonatkozásában is tetten érhető. Hiszen amíg a debreceni politikai elítéltek 70,2%-a 30 éves és ennél fiatalabb volt, a városok esetében ez az arány 45,4, a községekben pedig 46,1%. Debrecenben nem indult eljárás 60 évesnél idősebbek ellen, a városokban és a községekben viszont az időskorúakat is elérte a megtorlás valamilyen formája. Az „ötvenhatosok" korcsoportjainak megoszlása tehát a városokban és a községekben jóval kiegyenlítettebb, mint Debrecenben. Az aktív résztvevők és a politikai elítéltek kormegoszlásának vonatkozásában nem mutathatók ki markáns eltérések, az egyes korcsoportok aránya megközelítőleg azonos. Vagyis 1956 valóban a fiatalok, a harmincasok forradalma volt. A családi állapot elemzése is megerősíti ezt. Mindössze egyhuszaduk esetében nem állt rendelkezésre a családi állapot adata. Az összes „ötvenhatos" közel egyharmada nőtlen, egy hatoda gyermektelen házas, majd a fele egy és három, illetve háromnál több gyermekes házas. Mindegyik településtípuson elhanyagolhatóan alacsony volt az özvegyek és elváltak száma. Az azonban figyelemre méltó, hogy a városi és községi lakhelyű politikai elítéltek, illetve büntetőeljárás alá vontak közel egyötöde három- vagy többgyermekes családdal rendelkezett. Részletesebb bontásban vizsgálva látható, hogy a 30 évnél fiatalabb korosztályok magas arányának megfelelően nagy a családdal még nem rendelkező, illetve a fiatal házasok száma. Ismerve azt, hogy az idősebbek többsége a városokból és a falvakból került ki, valószínűleg a megállapodott családosok nagyobb része is ezekhez a településekhez kötődött. A nőtlenek és hajadonok aránya Debrecenben volt a legmagasabb. Ugyanakkor a községekből származó politikai elítéltek között is meglehetősen sok volt a fiatal, egzisztencia-teremtésének kezdeti szakaszában lévő önálló, családdal nem rendelkező. A megyeszékhelyen tehát a megtorlás elsősorban a nőtleneket és a fiatal házasokat érintette, míg vidéken - különösen a városokban - majdnem fordított a helyzet. Hiszen itt a megállapodott, családos egzisztenciák voltak jelentős többségben. A különbség oka nyilvánvalóan nem a megtorlási politika, hanem a forradalmi eseményekben aktívan részt vevők területi megoszlása, illetve az, hogy hol, mire, ki választódott ki.