Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Valuch Tibor: Ezerkettőszáznegyvenkilenc év. Az 1956-os Hajdú-Bihar megyei elítéltek társadalmi jellemzői

2. TÁBLÁZAT: Az „ötvenhatosok" megoszlása családi állapot szerint, településtípusonként (658 fő) Családi állapot Debrecen (%) Városok (%) Községek (%) Összes ötvenhatos (%) Nőtlen vagy hajadon 53,5 18,7 29,4 31,5 Házas, gyermektelen 15,5 19,9 16,4 16,8 Házas, 1-2 gyermek 23,1 34,8 28,1 29,2 Házas, 3 és több gyermek 4,6 19,0 18,0 15,6 Özvegy vagy elvált 1,8 2,2 1,5 1,1 Nem ismert 1,8 4,5 6,6 5,8 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 Az iskolázottság tekintetében a területi különbségek még markánsabban kimutathatók, mint a családi állapot vonatkozásában. Az elemzés eredményeit érdemben véve nem befolyásolta az adathiány, hiszen a 658 fő között mindössze nyolc található, akinek az iskolai végzettsége nem ismert. Ugyancsak alacsony az írástudatlanok aránya, mindössze 1,8%. A politikai elítéltek több mint kétharmada elemi és általános iskolát végzett, egyhatoduk járt középiskolába és szerzett érettségi bizonyítványt. Minden nyolcadik elítélt rendelkezett felsőfokú végzettséggel, egyetemi vagy főiskolai diplomával. Az elítéltek általános képzettsége magasabb volt, mint a népszámlálások által kimutatott megyei iskolázottsági-képzettségi szint. A területi megoszlást vizsgálva látható, hogy igen jelentős különbség van a debreceni, valamint a városi és községi csoportok iskolázottsága között. Debrecenben az iskolázottság szintje magasabb volt, erre utal az érettségizettek, valamint a diplomások magas aránya. Ugyanakkor az elemi és általános iskolát végzettek száma a hajdúvárosokhoz és a megye községeihez viszonyítva kifejezetten alacsony. Ez az arány részben a megyeszékhely társadalmi viszonyainak következménye, hiszen Debrecen - egyetemeivel és középiskoláival - a régió oktatási centruma volt. Másfelől feltételezhető, hogy ebben az esetben a diplomások valamelyest felülreprezentáltak az elítéltek között. Hiszen a megtorlás során előszeretettel állították a perek középpontjába az értelmiségieket mint „ellenforradalmi felbujtókat". A városi és falusi „ötvenhatosok" mintegy háromnegyede elemi és általános iskolába járt. Ezen belül is a többségük négy vagy hat elemit végzett. A vidékiek egynyolcada érettségizett, egytizede pedig főiskolai vagy egyetemi diplomával rendelkezett. Ők képviselték a kisvárosi és falusi értelmiséget az elítéltek körében. Politikai szerepvállalásuk és elítélésük gyakran a helyi társadalomban elfoglalt pozíciójuk következménye. A