Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Tyekvicska Arpád: Hős? Mártír? Áldozat? Pallavicini-Pálinkás Antal élete és halála

ürügy. - Osztály ellenségekre van szükségük. Micsoda ellenforradalom az, osztályellenség nélkül? Én őrgróf vagyok. Ennyi elég." 26 Kihallgatói felismerték, hogy az őrnagyban felkelthető a halálfélelem. Legalábbis erre vall egy másik idézet: „Amikor Tóni elmesélte nekem, ho­gyan adagolták az ÁVO-tisztek a kihallgatáson cseppenként a halálfélelmet, tudtam, hogy igazat mond. Megpróbáltam kibeszélni belőle, mert nagyon jól ismertem azt a lelki és testi kínt, amely az ilyen állapottal együtt jár... A reszketés, a lázas fogvacogás, a szívdobogás, az éjjeli álmatlanság, fá­radtság és fájó végtagok a következő nap ragályosak, tehát küzdeni kell el­lene a cellatársnál, mielőtt az embert saját magát is elfogja. Ráadásul ez a szegény, elveszett ember, a Tóni, a kopott, rangjelzés nélküli tiszti egyenru­hájában, igazán sajnálatraméltó." 27 Nem tudjuk, mennyire pontos Háy leírása, de a vizsgálat végére - mint megannyi sorstársáé - Pálinkás fizikai és idegállapota is erősen leromlott. A cel­latárs már ilyennek látta az egykor jóképű, fess őrnagyot: „Tóni karcsú volt, nem épp szép, sápadt, szőke, gyorsan kopaszodó, foghíjas. Nem volt okosabb, sem műveltebb, mint kortársainak és foglalkozásának átlaga. Kopott tiszti egyenru­háját viselte, gondosan megfosztva minden katonai rendfokozattól. Sapkája nem volt. Ha nem hajdani életéről, akkor azokról az eseményekről beszélt, ame­lyek miatt idehozták. Ezek mind Mindszenty bíborossal voltak kapcsolatban." 28 Tegyük hozzá: az árnyék elszürkít! Az elsőfokú ítélet után - bár a dokumentumokból érzékelhető kétségbe­esése - mégis szisztematikusan készült a másodfokú tárgyalásra. Szeptem­ber 19-én este kilenc órakor levelet írt a Budapesti Katonai Bíróság Különta­nácsának: „... három napja hiába kérek bárkitől is kihallgatást, ez arra kény­szerít, hogy törvényes jogaim biztosítása végett ne egyek. Kérem, ne kerges­senek őrületbe, ne akarjanak a fellebbviteli tárgyalásra belőlem roncsot csi­nálni! Én a vizsgálati fogság ideje alatt igyekeztem őszinte és fegyelmezett lenni, most azonban már önuralmam határán vagyok." 29 A másodfokú bíróság tagjai - Ledényi Ferenc hadbíró alezredes, a külön­tanács elnöke, Gyurkó Lajos és Kovács Imre vezérőrnagyok, valamint Lakatos Béla és Kiss Lajos ezredesek mint ülnökök - a tanúk kizárásával, csupán a vádlottak, a védők és az ügyész meghallgatására szorítkoztak. Gyakorlatilag mindenben elfogadták az első fokon megállapított tényállásokat és minősíté­seket, csupán az ítéletek súlyát, aránytalanságát kifogásolva - és korrigálva. A másodfokú ítélet szerint Pálinkás Antalt halálra, lefokozásra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 26 Uo. 430. p. 27 Uo. 433. p. 28 Uo. 431. p. 29 Periratok, Pálinkás Antal 1957. szeptember 29-ei levele a Budapesti Katonai Bírósághoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom