Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Tyekvicska Arpád: Hős? Mártír? Áldozat? Pallavicini-Pálinkás Antal élete és halála

Sorsa ekkor pecsételődött meg véglegesen - bizonyára nem a bíróság vagy az ügyészség szintjén. Az Elnöki Tanács november 27-én utasította el a kegyelmi kérvényét.

30 December 9-én este - a csodával határos módon - Pálinkás feleségének beszélőt sikerült kikönyörögnie férjével. Mindössze öt percet kaptak a búcsúra: „Antal mellett és mellettem is négy-négy fegyőr állt. Azzal búcsúzott: mondd meg a gyermekeimnek, hogy nem voltam becstelen. Egész éjjel búcsúlevelet írok neked. Meg sem ölelhetlek? - kérdeztem. Ugyan már, kisfiam - válaszolta.. ."

31 1957. december 10-én az MSZMP Politikai Bizottsága határozatot hozott, mely kimondta: „Kérlelhetetlen vasszigornak kell érvényesülnie azokkal az osztályidegen, deklasszált, huligán elemekkel szemben, akik ellenforradalmi bűncselekményeket követtek el. Az ilyen elemek cselekményei megítélésénél az osztályhelyzet súlyosbító körülményként jelentkezik."

32 Pálinkás kétségkívül ideális alanya volt a kádárista megtorlógépezetnek. Minden olyan jellemzővel rendelkezett, amelyeket a bűnüldöző szervek számára megfogalmazott pártdirektívák tartalmaztak. Eredeti neve, címe, arisztokrata származása, a Ludovika Akadémia elvégzésének ténye, azaz horthysta katonatiszti múltja, a helyi forradalmi eseményekben játszott vezető szerepe egyaránt kiváló célponttá tették őt, és predesztinálták a fájdalmas végre. A halálos ítéletet a Budapesti Országos Börtön udvarán hajtották végre, Gáspár Gyula hadbíró őrnagy, Tóth Antal őrnagy katonai ügyész, dr. Radó Sándor és dr. Szabó Ernő orvosok jelenlétében, 1957. december 10-én 6 óra 43 perckor a kivégzésről felvett jegyzőkönyvet idézzük: -, „törvényes keretek között".

33 Másnap a Népszabadság rövid hírben számolt be a kivégzésről. A hírt olvasta Mindszenty bíboros is, aki így búcsúzott a katonától: „Pallavicini kivégezve. Szegény felesége! Szegény Pallavicini!"

34 * Pálinkás Antalnak szerencsétlen sors jutott. Az, ami elől fiatal férfikora óta menekült - „osztálya", családjának értékrendje és társadalomképe, egész származása -, 1957 novemberében Ledényi hadbíró szavaiban ismét szembejött vele, immár kikerülhetetlenül, a bitó alá sodorva őt. Hős nem, mártír inkább, de leginkább áldozat volt. Én mindenkor érzek valamiféle megrendülést, ha rágondolok... 30 Periratok, 61. p. 31 FRANKA Tibor: Apám meghalt a bíborosért - avagy Pálinkás őrnagy históriája. Képes 7,1989. november 4., 22. p. 32 HORVÁTH Ibolya - SOLT Pál - SZABÓ Győző - ZANATHY János - ZINNER Tibor (szerk.): Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez 1. Budapest, 1992, 613. p. 33 Periratok, a Pálinkás Antal elleni ítélet végrehajtásáról készült jegyzőkönyv. 34 Népszabadság, 1957. december 12., 8. p.; MINDSZENTY József: Napi jegyzetek. Budapest, amerikai követség 1956-1970. Vaduz, 1979,182. p.