Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Tyekvicska Arpád: Hős? Mártír? Áldozat? Pallavicini-Pálinkás Antal élete és halála

Az őrnagy sorsát véglegesen valószínűleg a Pravda december 14-én megjelent cikke pecsételte meg, mely lényegében megismételte a Népszabadság állításait. 1957 januárjában tartóztatták le.

22 Egészen március elejéig úgy vélhette, hogy csak - a már annyiszor igazolt - Mindszenty-ügyben vizsgálódnak ellene, hiszen addigi vallomásai kizárólag erre vonatkoztak. Az újabb kihallgatások azonban megingathatták addigi hitében, bár az őt meglátogató feleségének még azt mondta: „A kivizsgálásnak meg kell történni, és pro forma kapok két évet."

23 Kérdés, hogy csak a katona természetes önfegyelme mondatta-e vele a biztató mondatot, vagy ekkor még valóban élt benne a hit a kisidőre. Március eleje után mindenesetre hosszú hetekre magára hagyták vívódásaival, őrlődésével. Kihallgatója csupán május 7-én rendelte ismét maga elé. A jegyzőkönyvből, a kihallgató kérdéseiből látjuk, Pálinkással éreztették: komoly veszély fenyegeti. A nyomozó ekkor tárta elé első alkalommal valamelyik egykori beosztottja rá vonatkozó vallomását. Az általa felrajzolt kép és a más által elmondott terhelő mondatok fájdalmas ütközése egyszerre omlasztották össze addigi védelmi taktikáját, és ez bizonyára nem maradt hatás nélkül az őrnagy belső tartására sem. Talán nem is az állítások tartalma a lényeges e pillanatban, hanem a szembefordulás mindenkivel, annak érzete, hogy csak magát szabad védenie, mert bárhonnan, bárki részéről támadás érheti, hisz a régi kapcsolatok, viszonyok már nem érvényesek. Akik egykor barátok voltak, most talán már ellenségek lettek. „A rabság nem egyéb, mint várás és reménykedés" - írja egy helyütt Mindszenty bíboros.

24 „Használ ez nekünk?" - őrizte meg számunkra Pálinkás Antal szavait a cellatárs, Háy Gyula.

25 Használnak-e a dolgok, jelenségek, események, szavak és mondatok, a gesztusok, melyek körülvesznek bennünket? - ez a rab alapkérdése, amihez mérnie kell mindent. Pálinkás pedig reálisan érzékelte a helyzetét. Tanúsítja ezt az a történet, amelyet Háy ír le: „Orvosi utasításra Tóninak aszpirint kellett kapnia. Egy görög őr adta oda neki a tablettát. Akkoriban volt néhány görög nálunk... Tóni véletlenül leejtette a tablettát, és ezért a szabotázsért három nap szigorított sötétzárkát kapott, kemény fekhellyel és koplalással. Utána kihallgatásra vezették. Mikor néhány óra múlva visszajött, megváltozott ember volt. Te, ezek fel akarnak akasztani. - Elment az eszed. Ezt mondták neked? Nem. De hirtelen tudtam. Ki akarnak végezni. - De hiszen nincs rá ok. Sem 22 Pravda, 1956. december 14., 6. p. 23 PÁLINKÁS Arttalné levele anyósához. A másolat Macskásy Pál tulajdonában. Részleteit idézi GOSZTONYI Péter: Pálinkás (Pallavicini) Antal. In: BALASSA János et al. (szerk.): Halottaink 1956.1. Budapest, 1989,188. p. (Gosztonyi 1959 nyarára datálja a levelet.) 24 MINDSZENTY lózsef: Emlékirataim. Budapest, 1989,417. p. 25 HÁY Gyula: Született 1900-ban. Budapest, 1990,429. p.