Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Horváth Miklós: A megtorlás méretei, iránya és módszerei a magyar honvédségnél az 1956-os forradalom és szabadságharc után

a szovjet csapatoknak „a szocialista társadalmi rend fenntartása, védelme, adott esetben helyreállítása" érdekében történő alkalmazására. A Lengyelországban zajló eseményekkel összefüggésben október 21-én a Különleges Hadtest vezetése ellenőrizte a „Hullám" fedőnevű terv végrehajtásában részt vevő alakulatok készenléti állapotát. Gerő Ernő, az MDP első embere nem bízott a Magyar Néphadsereg határozott fellépésében, ezért október 23-án kérte a szovjet vezetést, hogy a Különleges Hadtest erőinek bevetésével segítse az „ellenforradalmi, fasiszta elemek" rendszerellenes megmozdulásának leverését. Az SZKP Központi Bizottságának jóváhagyásával a szovjet vezérkar - október 23-án, magyar idő szerint 18 óra körül - elrendelte a Különleges Hadtest harckészültségbe helyezését. Három óra múlva Szokolovszkij marsall, a vezérkar főnöke telefonon utasította a hadtest parancsnokát: a szovjet csapatok vonuljanak Budapestre, és a magyar honvédségnek, rendőrségnek, valamint a belső karhatalom erőinek a rend helyreállításához nyújtsanak segítséget. Az első szovjet harckocsik Budapest utcáin október 24-én hajnalban jelentek meg. A párt vezetőinek elképzelései szerint a katonai erők demonstrációja mindenekelőtt az elrettentést, a „fegyelmezetlen magyarok" megrendszabályozását szolgálta volna. A magyar pártvezetés által felállított Katonai Bizottság, átvéve a fegyveres erők feletti irányítást, a forradalom első napjaiban megpróbálta „karhatalmi mozgásba hozni a hadsereget", felfegyverezni a kommunistákat és a munkásokat, megszervezni és biztosítani az együttműködést a magyar és szovjet csapatok között. A Katonai Bizottság a hadsereg tevékenységére elsősorban a politikai vezetés szándékát kifejező általános miniszteri parancsokon keresztül hatott, illetve a Bizottság tagjai a Budapesten végrehajtott katonai akciók egy részének megtervezésében, előkészítésében vettek részt. Ezenkívül a szovjet és katonai vezetés kéréseit, elvárásait közvetítették a politikai vezetés felé. A Budapesten lévő és a fővárosba felrendelt magyar katonai alakulatok számára kezdetben nem osztották ki a lőszert, és megtiltották a fegyverhasználatot. A több hullámban így bevetett magyar katonai erők nem voltak képesek a fegyveres harc terjedésének megakadályozására, és fegyvereik átadásával vagy átállásukkal segítették vagy passzívan szemlélték a Rádió épületének az elfoglalását, a Budapestre beérkező szovjet csapatok elleni harc megkezdését. A magyar politikai és katonai vezetés nem volt bizonyos abban, hogy a csapatok végrehajtják a parancsokat. Ezért a szovjet és magyar csapatok között már az első órákban kialakult, kialakított „munkamegosztásnak" megfelelően a néphadsereg erőit szétaprózva, elsősorban a fontosnak nyilvánított párt- és állami objektumok védelmére rendelték ki alegységkötelékben, míg a szovjet csapatok elsődleges feladata a gépesített erőkkel - harckocsikkal és páncélozott szállítójárművekkel - végrehajtott járőrözés, a város kü-