Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Horváth Miklós: A megtorlás méretei, iránya és módszerei a magyar honvédségnél az 1956-os forradalom és szabadságharc után

lönböző, stratégiailag fontos pontjain gomba módjára szaporodó, gyorsan szerveződő kisebb-nagyobb fegyveres csoportok elleni harc lett. Október 24-én Budapesten körülbelül hétezer magyar katona és ötven harckocsi volt. A Honvédelmi Minisztérium jelentése október 24-én reggel körülbelül négyezer-ötszáz katona bevetéséről és ezerháromszáz fő közpon­ti tartalékról adott számot. A helyzet értékeléséhez kiegészítő információkhoz a legtöbb alakulatnál csak a rádióból juthattak, de a rádióban ez idő tájt elhangzott közlemények, utasítások, parancsok nemhogy könnyítették volna, hanem tovább nehezí­tették a parancsnokok helyzetét. Budapesten ebben az időszakban a fegyveres felkelők együttes létszáma körül­belül kétezer fő volt, akik a legaktívabbak a pesti oldalon a VHI. és LX. kerületben, Budán a Móricz Zsigmond körtéren, a Széna és Moszkva tér környékén voltak. Az egy helyszínen lévő, de más és más alárendeltségbe tartozó fegyve­res erők - honvédség, rendőrség, szovjet csapatok erői - összehangolásának hiánya súlyos következményeket vont maga után. Az alakulatok egy része a nép követeléseivel egyetértett, de a szovjetek ellen harcolni szándékozó civileknek fegyvert nem akartak adni, és a lakta­nyába fegyvert vagy bármi mást követelő csoportokat nem engedtek be. Eb­ből több fegyveres összetűzés keletkezett. A lakosság és a hadsereg erői között kialakult összetűzések másik oka az volt, hogy a lakosság egy része többszöri figyelmeztetés után sem vette komolyan azt, hogy a hadsereg alapvető kötelezettsége a katonai objektu­mok és az ott lévő fegyverzet megvédése. Azonban voltak alakulatok, ahol nem elégedtek meg a védelem megszerve­zésével, hanem a konfrontáció megelőzése érdekében különböző rendszabályo­kat is foganatosítottak. Például október 25-én Győrben fegyver nélküli katoná­kat és tiszteket küldtek az utcára azzal a feladattal, hogy beszélgetéssel próbálják rávenni a tömeget a szétoszlásra. Ugyanott október 26-án a laktanyánál gyüleke­ző tömeg feloszlatása érdekében a zenekart és ötven fegyvertelen katonát „vetet­tek be", akikkel együtt a tüntetők zeneszóval elvonultak a laktanya elől. Az események alakulását többek között befolyásolta a polgári lakosság aktivitása, szándékaik, a céljaik elérése érdekében alkalmazott módszerek, eszközök. Az objektumok védelmét ellátó fegyveres erők sokszor csak az eseményeket követve, a tömeg tevékenységére reagálva próbálták elejét venni a fegyveres erőszak alkalmazásának. Október 26-án, 27-én vált bizonyossá, hogy a hadsereg kettészakadt. Bu­dapesten és vidéken a helyzet azt mutatta, hogy az alakulatok többsége passzív magatartásával bátorítja, erősíti a forradalmi erőket, amíg néhány alakulat - a parancsnok beállítottságától függően - minden eszközt felhasz­nál a sokszor védtelen, követelésüknek békés eszközzel érvényt szerezni akaró tömegek ellen. A forradalmi megmozdulások vidéken is egymást kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom