Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Salamon Konrád: Vörösterror - fehérterror. Okok és következmények

ták alá úgy a szociáldemokrata párt, mint a kormány helyzetét."

1 A kommunisták tehát a több mint négyéves háború miatti és utáni szenvedés, nyomor és éhínség keltette elégedetlenséget a leglelkiismeretlenebb módszerekkel használták fel saját céljaikra. Bár a kormány, mindenekelőtt Garami kereskedelmi miniszter minden erőfeszítést megtett, hogy a helyzetet tűrhetővé tegye, „de nem lehetett felvenni a versenyt a bolsevik demagógokkal, akik túllicitálhatatlanok voltak, mert valahányszor egy-egy követelés teljesült, azonnal új, még fantasztikusabb követelésekkel állottak elő".

2 Március 21-e tragikus napján a Garami Ernő által képviselt álláspont kisebbségben maradt, miután a szociáldemokrata párt vezetőségében mindössze negyedmagával szavazott a kommunisták támogatásával tervezett szociáldemokrata kormányzás ellen. Majd amikor e vereségét követően hírét vette a két párt egyesülésének, Garami kilépett abból a pártból, amelynek húsz évig a vezetője volt. A kommunistákkal való megállapodást megszavazó Böhm Vilmosnak sem volt azonban sokkal jobb a véleménye: Március 21-én „este 8 órakor Kun Bélával az élen megjelentek a kommunisták. Szomorú, lesújtó és megdöbbentő hatást tett reánk az új vezérek bevonulása. A legtöbbjüket nem is ismertük." E nem éppen lelkes találkozás után ült össze az új, egyesült párt elnöksége a kormányalakítási tárgyalásra. A „régi szociáldemokrata vezetők a félreállás gondolatával foglalkoztak... Minden okunk és jogunk megvolt az elvonulásra. Piszkoltak, rágalmaztak bennünket. A tömegek az ő eszméikért lelkesedtek, ők győztek, tehát nekik kell átvenniük a vezetést... Kun Béla kétségbeesetten kapacitált mindnyájunkat, hogy lépjünk be a kormányba. Nem volt bátorsága a kommunisták részéről még órákkal azelőtt is becsmérelt szociáldemokraták nélkül kormányt vállalni... Ellenérzésünkön végre győzött a jobb belátás. Kétségtelen volt, hogy a mi távozásunk a forradalom gyors bukásához, az ellenforradalom győzelméhez s végül polgárháborúhoz vezet..."

3 Böhm és társai tehát tévesen úgy hitték, politikai szerepvállalásukkal legalább menthetik a menthetőt, nem ismerve fel, hogy a kommunistákkal való közös kormányzatuk nem a polgárháború elhárítása, hanem a vörösterror révén épp a polgárháború kezdete lesz. 1919-ben ugyanis a vörösterror, majd az erre visszacsapó fehérterror következtében polgárháborús helyzet alakult ki Magyarországon. A Böhm-féle szerepvállalás kapcsán fel kell figyelni arra a - Bibó István kifejezésével élve - képzelt veszedelmektől riadozó, elfogult baloldali felfogásra, miszerint ha nem fognak össze a szélsőbaloldallal, azaz a kommunistákkal, akkor csak az ellenforradalom, azaz a szélsőjobb következhet. Ez 1 GARAMI Ernő: Forrongó Magyarország. Budapest, 1989,86-87. p. 2 Uo. 87. p. 3 BÖHM Vilmos: Két forradalom tüzében. Budapest, 1990,261-262. p. 12