Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Salamon Konrád: Vörösterror - fehérterror. Okok és következmények

azonban akkor sem volt igaz. A polgári pártok a köztársaság hívei voltak, a demokrácia alapján álltak, s az 1919. április 13-ára kiírt választásra készülve nemzeti polgári koalícióba tömörültek, amit az Országos Földmíves Párt, a Keresztényszocialista Néppárt, a Magyar Polgári Párt és a Károlyival szakított, Lovászy Márton vezette Függetlenségi Párt alkotott. Jellemző azonban, hogy e szerveződést a Népszava a „fekete ellenforradalom" mindenkit fenyegető készülődésének nevezte. Lovászy - visszautasító válaszában - hiába hangsúlyozta, hogy „mind a négy párt a forradalom alapján áll", s ragaszkodik a köztársasághoz és a népuralom rendszeréhez,

4 mert a szélsőbal már azt hirdette, hogy a választáson „nem a szocializmus sorsáról fognak dönteni", hanem csupán arról, hogy az „békés vagy erőszakos eszközökkel valósuljon-e meg..., a munkáság, ha legális úton nem viheti keresztül jogos kívánságát, más utat fog keresni".

5 Azaz a szélsőséges baloldaliak korabeli demokrácia-felfogása magyarul így hangzik: a választás eredményét csak akkor ismerik el, ha ők győznek. S miután a baloldaliak többsége a szélsőségekhez hasonlóan nemcsak a jobboldali, de a polgári irányzatokat is eleve ellenforradalmiaknak, azaz szélsőjobboldaliaknak minősítette, képtelen volt megérteni, hogy a köztársaságnak polgári, sőt jobboldali kormánya is lehet. Még Jászi Oszkár is azt a szerencsétlen véleményt fogalmazta meg, hogy „Ilyen korszakban csak forradalmi vagy ellenforradalmi diktatúra között lehet választani".

6 Továbbá: „... támogatni kell minden ésszerű és becsületes törekvést, mely a kommunista állameszmény megvalósítására törekszik."

7 Ha magyar kispolgári, értelmiségi rétegek ilyen véleményeket olvashattak, akkor nagyon is igaza van a bolsevizmus bukása utáni Jászinak: „Halvány fogalmuk sem volt róla, hogy a bolsevizmus mit jelent, s a kommunista kísérlet veszélyeit nem tudták öntudatukban realizálni,"

8 ahogy pár hónappal korábban Jászi sem. Garami Ernő véleményére, hogy képtelenség minden tőlük különböző politikai irányzatban ellenforradalmat látni, a baloldalon alig hallgattak. Márpedig ha mindenki, akinek a közkeletű baloldali felfogástól eltérő a véleménye, ellenforradalmár, azaz a nép ellensége, akkor ezekkel szemben minden eszközzel fel lehet, és fel is kell lépni. S a helyzetükkel joggal elégedetlenkedő átlagemberek jelentős része számára ez az okfejtés elegendő is volt. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy Jászi - visszatekintve 1919-re - a hatalmat megragadó szélső- és szélsőséges baloldal egyik legfontosabb jellemzőjének tartotta az ellenvéleményekkel szembeni türelmetlenséget, kiegé4 Budapesti Hírlap, 1919. március 14. 5 Népszava, 1919. március 12. és 19. 6 Világ, 1919. március 20. 7 JÁSZI Oszkár: Szociológia és politika. Huszadik Század, 1919. XXXIX. kötet, 134-135. p. 8 JÁszi Oszkár: Magyar kálvária - magyar föltámadás. Budapest, 1989,123. p.