Hausel Sándor (ford.): Gömör Megye molnárainak XVIII. század eleji szlovák nyelvű céhstatútuma (Salgótarján, 1991)

Ennek előzménye pedig az 1669-es privilégiumlevél, amelyet Abaúj vármegyében tettek közzé.5 Ezzel sok szerkezeti hasonlóságot mutat a fordítás. Azonban a Gömör megyei molnároknak adott szabályzat szálai még tovább vezethetők. E szabályzat 6. oldalán és az 1669. évi Abaúj vármegyei statútum bevezetőjében utalás történik Thurzó György nádorra, aki az első, a fentebb felsoroltak "ősstatútumát" megszerkesztette és II. Mátyás jóváhagyásával 1610-ben6 kiadta. Szádeczky is felsorolja az említett időpontokban kiadott statútumokat, a latint, a magyart és a németet jelölve meg nyelvükként.7

E céhstatútum fordítása a szlovák irodalmi nyelv8 fejlődésének abból a korszakából való, amikor az egységes irodalmi nyelv megalkotásának kísérlete még közel 100 évet váratott magára. Mindazonáltal a nyelvi és nemzeti öntudatosodás igénye egyre erősödő nyomatékkai kényszerítette ki a népnyelv használatát. Szinte a fordítással egyidőben, 1683- ban jelentek meg azok a sorok Dániel Sinapius HorČička tudatosan szlovákosító katekizmusában, amelyben a cseh kifejezéseket szlovákokkal pótolta és honfitársait is arra szólította fel, hogy nyelvüket ne szégyelljék művelni. "... miután nekünk, szlovákoknak sok cseh szó olyan ismeretlen, mint a Tátra elrejtett ösvénye ... ezéit úgy kell lmunk, mint ahogy beszélünk "

S a szlovák irodalmi nyelv kikristályosodásának, az önálló szlovák nyelviség tudatának nem is ez az első jele: nyolcvan évvel korábban, 1603-ban, cseh nyelvtanában Nádaséri Benedek Lőrinc "Honfitársait, a szlovákokat fg}'chnezteli arra, hogy elhanyagolják nyelvüket és mindenütt csak a latint használják Ahelyett, hogy művelnék a saját anyanyelvűket és ezzel együtt tanulnák a pallérozoltabb cseliet, nem olvassák a cseh könyveket, egy sincs belőlük könyvtárukban..."

A szlovák lakta vidékeken három nyelvjárás, a nyugati, a középső és a keleti élte külön nyelvi életét, befolyásolva a cseh nyelvtől már a 15. századtól fogva. A huszitizmus, a reformáció a 15-16. századi gyakori magyar-cseh érintkezések (Mátyás, Jagellók) miatt a cseh nyelvi ráhatások mély nyomokat hagytak a szlovákban. A csehnyelvűség a középkoron végighúzódó jelenség. Jelen volt a politikai, gazdasági, jogi, magán és egyházi írásbeliségben. Ezt mindig és egyre erősödve érték szlovákizáló hatások, úgyhogy tulajdonképpen szlovakizált cseh nyelvről beszélünk. A cseh befolyás a könyvnyomtatás elterjedése után a králici Biblia nyelvén át érvényesült az egyházi életben, másrészt a cseh menekültek (exulansok) élő nyelvi jelenlétén keresztül hatott. Ezek a hatások gyengén a hangtanban,

5. Gazdaságtörténeti Szemle 1897. 349 - 355. p.

6. Gazdaságtörténeti Szemle 1897. 350. p.

7. SZÁDECZKY Lajos: Iparfejlődés és a czélick története Magyarországon. I - II. Bp., 1913. II. 262. p.

8. HORALEK, Karel: Bevezetés a szláv nyelvtudományba. Bp., 1967.324 - 327. p.

IV