Hausel Sándor (ford.): Gömör Megye molnárainak XVIII. század eleji szlovák nyelvű céhstatútuma (Salgótarján, 1991)

erősebben a lexikában és leginkább a mondattanban mutatkoznak meg.9 Ez a tendencia Anton Bernolák10 (1762-1813), illetve Ludovit Štúr (1815-1856) munkásságáig, a szlovák irodalmi nyelv megalkotásáig tartott. A cseliet tehát a kezdetektől fogva, de a 17-18. században különösen erős szlovakizáció érte (szlovakizált cseh). Ez a szlovakizáció vált alapjává az önálló szlovák nyelvi és nemzeti tudatnak. Az ellenreformáció idején a katolikus egyház befolyása növelésének érdekében a latint mellőzve súlyt helyezett a népnyelv használatára, ellensúlyozandó a reformáció egyik sikeres fegyverét, elősegítve ezzel a szlovák nyelv fejlődését. (Pl. Szőllősi Benedek latin-szlovák Cantus Catholici-je 1655-ben)

A "szlovák" nyelvű statútum mutatja, hogy igény és lehetőség volt az eredetileg magyarul kiadott céhartikulusok lefordítására. Felmerülhet a gondolat a statútum 6. oldalán lévő mondat alapján, hogy esetleg korábbi privilégium fordítása is létezhetett. (Az említett hely ugyanis Thurzó Györgyre (1567-1616) hivatkozik, márpedig Thurzó fontos szerepet játszott a szlovák irodalom története szempontjából is. Ahol csak tehette, pártfogolta a szlovák nyelvű protestáns irodalmat.) Ez a fordítás minden bizonnyal egykori élő példája annak a jelenségnek, amely egy 16. századi trencsényi szabőcéh rendeletéiben is tetten érhető. Ugyanis e szabócéh úgy határozott, hogy céhtagok csak szlovákul vagy morvául beszéljenek, 4 dénár büntetés terhe alatt.

A cseh nyelv mellett jelentős a latin és a német hatása, kevésbé a magyaré és a lengyelé. A cseh sokrétű mondattani, lexikai és hangtani jelenlétének e középszlovák nyelvjáráson keresztül tükröződő hatását konkrétan vizsgálni nem tárgya e bevezetőnek.

Csak utalni lehet az elkülönülési folyamatban fontos határköveknek számító ľ-r, ou-o, Gén. Pl., Gén. Sin. esetek meglétére a fodításban. Ha az előbb említett általános érvényű megfogalmazásnak a fordításban való konkrét érvényesülését vizsgáljuk, akkor azt találjuk, hogy szinte híven tükrözi a fenti megállapítást. A cseh és a szlovák igen közel áll egymáshoz, egyes nyelvjárásaik szinte átmennek egymásba. Sok esetben nehezíti meg a pontos elkülönítést a nem következetesen alkalmazott írásjel. Mindezek mellett a fordításban jól elkülöníthetők a kifejezetten szlovák fejlődés jegyei. A két nyelv közti különbség főként hangtani. Például a szlovák dz, mely egy régebbi állapotot őriz magában, a csehben z. (uwodzugeme 2. old.). Szlovák az ie és uo kettőshangzó, (pl. muoze 62. old.). A nyelvtani eltérések közül megemlítendő a feltételes mód alakjainak használata; egy kivétellel (bych, 23. old.) by fordul, amely önálló nyelvi fejlemény. Szintúgy az -ia rag a cseh -é raggal szemben Nőm. Pl.-ban. Más, csebre visszavezethető jelenség is gyökerezhet a középszlovák

9. HORALEK id. mű 370-373. p.

10. Anion Bernolák hatkötetes szótára hasznos segítséget nyújtott c statútum fordításánál. Slowar Slowcnski, ccsko- Latinsko -Nemecko -Uherské Budin 1825.

V