Hausel Sándor (ford.): Gömör Megye molnárainak XVIII. század eleji szlovák nyelvű céhstatútuma (Salgótarján, 1991)
"Édesanyámnak Bevezetés Ez a szlováknyelvű (szlávnyelvű) céhstatútum1 fordítása annak a privilégiumnak, amelyet I. Lipót (1657-1705) adott ki 1698-ban a Göinör és Kishont vármegyékben élő molnárok és ácsok számára. 1696-ban és 1698-ban négy2 privilégium kiadásáról tudunk, amelyek a Gömör vármegyei molnároknak szólnak. A szlávnyelvű fordítás az Országos Levéltárban lévő példány alapján3 készülhetett, erre enged következtetni bizonyos tartalmi hasonlóságok mellett az, hogy mindkét statútum egy 1671-es korábbi szabályzatra hivatkozik. 1. Lipót 1698-as statútumának artikulusai magyar nyelvűek, a bevezetés és a záradék latinul íródott. A szlováknyelvű fordítás és az eredeti privilégium közel fedi egymást, kisebb- nagyobb tartalmi eltérések kivételével. Azonban a fordításhoz mintegy függelékként csatolt hat pont, amely a céhgyűlésen résztvevők és a céhmester magatartását írja elő, valamint egyéb szervezeti kérdéseket szabályoz, az eredeti iraton egyáltalán nincs meg. Ezért ez a, főleg fegyelmi ügyekkel kapcsolatos függelék érdekes színfolttal gazdagítja a 27 pontot. Noha a számozás 27-ig terjed, valójában 26 artikulusból áll a fordítás, mert a hetedik4 kimaradt, valamilyen oknál fogva. Az I. Lipót-féle statútum bevezetője említi, hogy ez a szabályzat újbóli megerősítése egy korábbi, 1671-es privilégiumnak. 1. A cčhstatútum Agonás Lajos (Nagybarca, Kossulh út 54.) tulajdona. Elmondása szerint a nagyapja hozta magával Gömör megyéből 1893-ban, amikor új lakóhelyére, Nagybarcára költözött, s itt malmot vásárolt. Gömörbcn Méhiben, Recsken, Velkcnyén élt. E helyeken a Rimán és a Sajón molnároskodolt. A család azonos lehetett az 1. Lipóltól kapott 1698-as céhstatútumban megnevezett Agona családdal, amely Melcghe- gyen (volt Gömör vármegye: ma Teply Vrch, CS) élt. A család több tagja, Agona János, Márton, Tamás molnároskodolt Mclcghcgycn a 17. század végén. E helyt köszönöm Agonás Lajos szíves hozzájárulását, amely lehetővé lelte a statútum kiadását. 2. ÉRI István (szerk.): A magyarországi céhes kézművesipar forrásanyagának katasztere. 1 — II. Bp., 1975. II. -242. p. 3. Id. mű II. 242. p., a privilégium levéltári jelzete: Magyar Országos Levéltár (MOL) R 274 104. cs. 4. Az Abaúj vármegyében kihirdetett statútumban a hetedik pont a következőképpen hangzik: "Ha ezen megnevezeti vármegyékben, valami molnár vagy ácsmesterember találkozik, aki az ezéh ellen, városban vagy faluban mivclnc, minden forinlbul tartozik az ezéh ládájában letenni 10-10pénzt." Közölve: Gazdaságtörténeti Szemle 1897. 349-355. p. Érdekes, hogy az 1698-as privilégiumban a hetedik és a nyolcadik pont össze van vonva, úgy hogy a hetedik hiányzik. III
