Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

JEGYZETEK

diplomát, sem a pátenst nem tekintik törvényesnek, s az azokat támogatókat, valamint a birodalmi gyűlésben résztvevőket hazaárulónak minősítik. A megye bátor hazafias szellemének bizonysága, hogy 1861 februárjában a közgyűlés üdvözölte az emigrációból hazatért Teleki Lászlót, aki levélben köszönte meg a figyelmet. Az 1861 április elejére összehívott országgyűlésre a megye 6 képviselőt választott, akik közül csak 2 (Fráter Pál s Frideczky Lajos) volt Deák-párti, a többi a nógrádi származású Teleki László vezetése alatt álló Határozati Párthoz csatlakozott. Városunk képviselője ekkor Madách Imre (a költő), aki az 1850-es évek végétől ismét részt vett a megye politikai életében. Balassagyarmaton — mint megyeszékhelyen — akkoriban igen élénk volt a hazafias szellemű politkai tevékenység. Választói bizalmának megköszönése alkalmából Madách kifejtette, hogy „az országgyűlésen nem annyira ragyogó tehetségekre lesz szükség, mint férfias kitartásra, melyet a hatalomnak sem mosolya meg nem bűvöl, ráncolt szemöldöke nem rettent vissza". Madách országgyűlési felszólalásában is elítélte az abszolutizmust, amit semmiféle eseménnyel sem lehet menteni, és ellenezte a legkisebb törvényes jogfeladást is. A megye ellenzéki, liberális nemessége tehát 1861-ben még kitartott a 48-as eszmék mellett. Megyénk hazafias állásfoglalása mutatkozott meg Teleki László tragikus halála után is Balassagyarmaton. A megyei közgyűlés javasolta, hogy Teleki Lászlónak, (a Határozati Párt volt kiváló vezérének, hazánk legbecsületesebb s leghaladóbb politikusának) „a létesítendő nemzeti Panteonban szobrot állítsanak, Balassagyarmaton és Losoncon utcát nevezzenek el róla, képét megfessék és a megyeházán helyezzék el". 30 Nm. tört. 2. k. 22., 25. — BOROVSZKY 540. 31BOROVSZKY 543—544. 32 NmL Bgy. kgy. jkv. 1863. — BOROVSZKY 544—545. 33 NmL Bgy. kgy. jkv. 1863. — A városi választmány tagjai 1863 és 1865 között a következők voltak: Alk Ádám, Reményffy József, Bodnár István, Lehoczky Dániel, Nagy Labancz József, Sinkovics Samu, Hál Lajos, Tajthy Imre, Vaskovics Ferenc, Elfér Sámuel, Buriusz Mihály, Horváth Elek, Galgóczy János, Lévay Mihály, Pandler Lipót, Nedits János, Feisztl József, Nagy Gábor, Bozda Mihály, Gresna Samu, Lipták András, Felsenburg Mór, Herczfeld Áron, Rozenbaum Jakab, Aninger Károly, Sipler Pál, Turcsán Pál, Imády Károly, Omaszta Tóbiás, Fábián János, Draskóczy Gusztáv, Berczeller Mór, Németh Ede, Pajor István, Fábián György, Bérczy Lajos, Vadas Pál, Smidl (vagy Schmidl) Móric, Leszenyiczky Márton, majd később Polacsek Ignác, Iszákovics Mihály, Gazdik Lajos, Kék László, Milován Árpád, Doman Mór, Ráth Károly, Baintner Ferenc. 34 A Felvidéki Magyar Közlöny 1. száma szerint „nyugodt türelemmel nézhetünk a jövő elébe, nem kell a kétségbeesés politikájához szegődve minden reményünket a külviszonyok bizonytalan s csalóka alakulásához csatolni, a világot ingató eshetőségektől várni kizárólag annak jobbra fordulását, mindezek elősegíthetik, siettethetik ugyan ügyünket..." Jeszenszky Danó Eszmék a társadalmi tevékenységről című vezércikkében a politikai elnyomás ellenére bizakodik a nemzet erejében s jobb jövőjében: „Ha egy nép már a nemzetek színvonalára emelkedett, s létté [!] elemeivel, az anyagi és erkölcsi élet képességeivel bír, azt egy időre politikailag tétlenné tenni igen, de társadalmilag meghódítani, s a visszateremtő eszközeitől megfosztani nem lehet." Majd megállapítja, ha „a társadalom is bír saját szervezeti képességével, oly módokkal, melyek folytán a viszonyok ama hatalmát állíthatni elő, amely a nemzeti törekvéseket végre is diadalra juttatja".