Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG

zel kapcsolatos telekrendezéseket. Az új házak építési terveit a bizottság hagyta jóvá és ellenőrizte az építkezést, hogy az a szabályoknak megfelelően történjék. Mindezért „az építési bizottságnak semmi némű taxa nem fog füzetődni". Megalakulásakor a bizottságnak, az elnökön kívül 30 tagja volt.

235 Szinte nem volt olyan esztendő, hogy ne támadt volna — egy-két ízben — tűz a városban. Ebben a nyitott kémények, a szalmatetők és a tűzfalak nélküli építkezés mellett a kezdetleges tűzoltó eszközök — vödör, csáklya, létra — és a szervezett tűzoltó testület hiánya is szerepet játszott. A szervezett tűzoltó testület létrehozását 1788-ban rendelte el II. József, de rendeletét, „addig is, mégien a szokott nyelveken kijön", német nyelven publikáltatta a városban a szolgabíró. Ez a fontos rendelet — nyilván mert anyagi megterhelést jelentett a város pénztára számára — szinte feledésbe merült. Sokáig csak az a régi gyakorlat nyert újból és újból megerősítést, hogy „minden gazda hordót vízzel és létrát maga házánál tartson. Az utcán, udvarokon pipázókra vigyázni kell", azokat a bíráknak vagy a vármegyének „adják fel". A város jegyzőkönyvei is szép számmal tartalmaznak bejegyzéseket a szabályok — minden faluban meglevő — megsértőiről.

236 Balassagyarmaton a tűzrendészet ós a tűzoltás feltételeinek biztosítása az 1800. augusztus 5-i tűzvész után, amikor 572 ház égett le, vette oly módon kezdetét, hogy tűzoltó fecskendők beszerzéséhez és állandó kezelőszemélyzet kiképzéséhez láttak. Ennek eredménye, hogy az 1841., az 1842. és az 1843. évi nagy tüzekkor „már csak" 47, 42 és 35 ház égett le.

237 Az 1843. augusztus 14-d tűzvész során égett le a városháza. Újjáépítése súlyos anyagi gondot jelentett a tanácsnak, ugyanakkor azonban a városias utcakép kialakítását nagyban elősegítette. Építői Entz Mátyás kőműves és Alk Ádám ácsmester voltak. Mind a ketten balassagyarmatiak, többszörösen tanácstagok és nemcsak a város számos új házának, hanem a környék jelesebb épületeinek is alkotói.

238 Ez a városháza 1914-ig — a jelenlegi városháza megépüléséig — volt a város közigazgatásának „otthona". A közigazgatás és az igazságszolgáltatás a feudális kor egész tartama alatt — II. József ilyen irányú kisérletétől eltekintve — nem volt különválasztva. Ez a város tanácsának a tevékenységében is megnyilvánult. A tanácsülési jegyzőkönyvek alapján megállapítható, hogy a feltüntetett ügyek jelentős része — néha több mint a fele, de legkevesebb egyharmada — a városi bíráskodás anyagát tartalmazza. Ez a bíráskodás, mai fogalmaink szerint, a „rendőri bíráskodás" ügykörébe utalható, zömmel kihágási és szabálysértési esetekből állott. Nagyobb bűnügyek és polgári perek a szóban forgó időszakban egyáltalán nem kerültek a tanács elé, még akkor sem, ha a város rendőri szervei — a városkapitány és hadnagyai vagy hajdúi — voltak azok felderítői, illetve ha a város lakosai álltak egymással szemben nagyobb összegű vagyonjogi követeléseikkel. Súlyos feladatot jelentett a városi tanács számára a bírósági vizsgálat kézbentartása és lefolytatása. A két uradalomnak pallosjoga ós saját börtönei lévén Divényben és Kékkőn, a vármegye minden felelősséget azokra, azok pedig a balassagyarmati elöljáróságra — a keresztény és a zsidó tanácsra — hárítottak. Ez úgy nyilvánult meg a gyakorlatban, hogy a tanács minden egyes tagjának kötelességévé tették a „vigyázást". Ez utóbbiért viszont végső soron a városi jegyző volt a felelős. A feudális jogi kapcsolatok és kötöttségek rendkívüli mértékben megnehezítették nemcsak a nemesek, de a városban az uradalommal közvetlenül kapcsolatban állók elleni nyomozásokat is. Ugyanakkor a közbiztonság megszilár-