Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG

dítása, a különböző rendű és rangú kóborlóknak a városból való kitiltása, a nap mint nap előforduló tolvajlások megszüntetése az egyik legfőbb gondja a tanácsnak. A városi jövedelmek biztosítása és fokozása mellett így vált sorsdöntő kérdéssé a közbiztonság rendezése, amit 1845. január 2-án kelt egyik iratában eképpen hangsúlyozott a tanács: „Mivé válhatna még Gyarmat, ha elegendő köz jövedelemmel elláttatván, jól rendezett helyhatóságot nyerhetne, mely az igazság kiszolgáltatását gyorsan eszközölné, s a jó rendre felügyelne, s az egész városnak tekintélyt, az egyes polgárnak önérzetet, s biztosabb — annyinak önkényétől nem függő — alapot adna. Mennyi előkelő mesterember, vagy talán gyárosok is kapnának kedvet a megtelepedésre?''

239 A város vezetői tehát nagyon jól látták, hogy Balassagyarmat fejlődése szoros kapcsolatban áll az iparosodással és a közrenddel, és hogy ennek legfőbb gátló tényezői az uradalmak. Nézetüket így fogalmazták meg 1846 decemberében a Védegylet felhívására adott válaszukban: „Városunk már magától a természettől oly helyen alakult, hogy annak mentőielőbbi jövendőjét magunk is gátolhatatiainnak véltük, azonban reményünk megcsalt, mert amidőn a legjobb lélekkel városunk közjavát és lakosai boldogságát előmozdítani kívántuk, akkoron némelyek fondorkodása kegyes földesuraink szívét annyira ellenünk vezérlé, hogy megtagadván tőlönk eddigi kegyelmüket városunk és annak lakosai tárt kezekkel várt boldog jövendőjét, a Mindenható tudja mennyi időre hátra vetette."

240 Ezzel együtt is azonban az élet haladt előre, amit meggyőzően bizonyít, hogy már 1847 májusában Balassagyarmaton ülésezett „az Ipoly völgyön vezetendő vaspálya létesítése végett" alakított megyei bizottság. E testület előbb jelzett ülésén lényegében helyesen állapították meg, hogy „a tér kedvező kisajátítása az egyik legfontosabb teendő", mert ez a feltétele „a megyei vasút létesítésének". Elmaradása azt okozhatja, hogy „a Garam és Sajó völgyén vezetendő, már tervvel is ellátott vasútnak elkészülése esetén a megyei piacok háttérbe szorulnak". Így mind az egyesek, mind az összesség „jóléte ezen kérdéshez van kötve".

241 Sajnos, még évtizedeknek kellett eltelniük, míg Balassagyarmat vasúthoz — de akkor sem fővonalhoz — jutott és létrejött az „Ipoly völgyön vezetendő vaspálya". A nagy késedelem nyilván összefüggött azzal, hogy a városi tanács még 1847-ben is harcban állt a két uradalommal, és ez év áprilisában is az volt a legfőbb gondja, hogy három évvel azelőtt „vétetett el tőlünk" az országos- és hetivásárok, valamint az ahhoz tartozó királyi haszonbérletek joga, miáltal „szegény városunk végső ínségre jutott és szomorkodott szívvel látjuk, mikép boldogul abból a városnak egy, magány lakosa".

242 A város fejlődését tehát leginkább az gátolta, hogy az egyre jobban érvényesülő kapitalista törekvések időszakában is az egyéni, feudális eredetű és jellegű érdekek diadalmaskodtak a közösség érdekei fölött. A kulturális és egészségügyi viszonyok alakulása Az újratelepített Balassagyarmat tulajdonképpen „fehér lappal" indult el a városias jellegű műveltség kialakulásához vezető úton. Ez azonban csakhamar „teleíródott" az új telepesek magukkal hozott műveltségével, konkrétabban vallásossággal és babonás elemeket is gazdagon tartalmazó hitével, ami hosszú évtizedekre rányomta bélyegét az itt letelepedett emberek egész élettevékenységére, szemléletére.

243