Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG

állítólagos ellopása is szóba került. Az ügy az úriszék előtt — ahol a tanúk a városbíró, Minka András balassagyarmati árendátor, Trubinyi József szabó és Sonnenschein Jakab kereskedők voltak — nem nyert teljesen kielégítő megoldást. Fény derült azonban arra, hogy még Selmecbányái kapcsolataik is voltak az üzlettársaknak.

140 Ezt a korszakot általában már a céhek uralmának megtörésére irányuló hol határozott, hol kevésbé határozott intézkedések jellemezték. Az 1787. évi rendelet kimondta, hogy „minden mesterember, valaki mesterségét jói megtanulja, minden fizetés nélkül a céhbe bevétessen és a maga kezeire dolgozzon, nem nézvén számát azon helységben mesterembereknek".

141 Ez a rendelkezés azonban II. József halála után némi módosuláson ment át. Az 1814 februárjában tartott úriszék egyik döntése ugyanis így szólt: a balassagyarmati „német vargák" panaszolják, hogy a város kékkői uradalmi részében lakó Krupinszky Pál és a divényi uradalmi részben lakó Kuzma Pál „eddig céh nélkül dolgozó vargák" be akarnak lépni a céhbe, de nem akarják a szokásos 19 ft taksát és a 6 ft ára ebédet megfizetni. A döntés pedig az volt, hogy csak 10 ft taksát fizessenek le és „azonnal a német varga céhbe bevétessenek". Fontos az 1787. évi rendelet is, amely megengedte, hogy „a zsidóság szabadon, minden polgári és mesteri jus nélkül, keresztény legényeket tarthasson". Ahol a zsidóknak „külön városuk vagy utcájuk vagyon", a keresztény munkaszüneti napokon is nyitva tarthatják boltjaikat, de ilyenkor „keresztény legények által" nem szabad dolgoztatniuk.

142 Ugyancsak a céhek befolyásának megtörését célozta az az 1788 nyarán kiadott rendelet, amely szerint „némely céheknek bizonyos telkei, kertjei és rétjei vannak, melyek a céh tagjainak csak vesztegetésre adnak alkalmatosságot", ezért az ilyen „fundusok nem a céheket illetvén, a helység normális oskolája fundusába beszolgáltassanak". Ilyen telkük a városban csak a tímároknak volt. Ez mindvégig az ő használatukban maradt és műhelyük állt azon.

143 A céheket már belülről is szétfeszítéssel fenyegette a mesterlegények elégedetlensége, aminek megfékezésében kizsákmányolóik, a mesterek, a hatóságok támogatását tudhatták maguk mögött. Ilyen céllal érkezett a helytartótanácshoz egy bejelentés arról, hogy „az új cipe-varga legények egymásközt büntetésre méltó szövetséget tartanak, mely főképpen arra céloz, hogy ha némely cipe-vargák a magok legénye elesége vagy fizetése végett az helység eleinek tudásával valami változtatásokat tesznek, mely által a legények valami rövidséget szenvednek, azon nyomban szoktak ők a másutt társaságban levő legényekhez úgy nevezett »circuláris levelet-" ereszteni, hogy az új rendelést bevevő mester emberekhez munkába be ne menjenek, sőt még maguk is ő tőlük — azon mester embereknek nagy kárára — elmenni szoktak, avagy a mestereket kikényszerítik azon tett rendelésnek eltörlésére. Hasonlóképpen szokásban volt őnálok, hogy minden fertály esztendőben kettőt közülök kiválasztottak, akiknek egyike »kunszt-legény«-nek, másika pedig »• íródeák «-nak neveztetett. Ezek keményen itilalmaztatnak" — írja 1788. október 31-én városunk magisztrátusához intézett iratában a szolgabíró.

144 Akár volt a városban ilyen sztrájkot irányító társulás, akár nem, a megye a város vezetőinek a figyelmét felhívta erre a lehetőségre. A város életében — ha az iparosokra vonatkozó határozatok számát nézzük — azok a legjelentősebbek, amelyek valamiképpen a mezőgazdasághoz kapcsolódó iparok terén munkálkodtak. A molnárok, a pékek és mészárosok ilyen