Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)
A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG
III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG A török kiűzését követően vidékünkön is megkezdődött az újratelepítés és az újjáépítés sokrétű munkája. Városunk életében ez 1690-ben vette kezdetét és mintegy 1715 tájáig tartott, amikor a hajdúvárosi jogok követelőivel szemben győzött a földesúri mezővárosi jogi kereteket túllépni nem engedők akarata. Éttől kezdve az 1771. évi úrbérrendezésig a parasztság úrbéri kötelezettségeinek a mezővárosi keretek közötti érvényesítése kerül előtérbe. Emellett új tényezőként jelentkezik a földesúri kezdeményezéssel meginduló kereskedelmi és kézműipari fejlődés, ami az 1750-es évek tájától kezdődően „várospolitikai'' ellentéteket robbant ki a lakosság körében. Az úrbérrendezéssel elégedetlen úrbéresek és a földesúri kötelékeken lazítani akaró kereskedő, iparos és honorácior „cenzualisták" 1776-ban olyan helytartótanácsi döntést eszközöltek ki, amely már szinte a „szabadalmas mezővárosi" — ilyen volt megyénkben Losonc — jogokat biztosította Balassagyarmat részére. A város ekkor már számbelileg kisebbségben levő úrbéres lakosai azonban nem tudtak élni a lehetőségekkel és ez a magatartásuk hátráltatta a cenzualisták városfejlesztési törekvéseit is. Csak az 1830-as évek végén tudta egyeztetni a két tábor az uradalmakkal szembeni taktikáját, és ezzel megteremteni elvi síkon az 1848. évi polgári forradalom célkitűzéseihez a helyi feltételeket. A város életének alakulására is hatással volt, hogy a v ármegye székhelyét a városba helyezték. Ez a fontos tényező 178^itQl kezdve hatott és egybeesett a kereskedő- és iparosrétegeknek a századforduló háborús évtizedeiben bekövetkezett gazdagodásával. A felfelé ívelő kapitalizálódási folyamatot a negyvenes évek dekonjunkturális időszaka némileg bénította. Ez azonban nem volt olyan nagy hatással a polgárosodásra, hogy nagyszabású vasútépítési tervet és egyéb kereskedelmi és iparfejlesztési elgondolásokat ne táplált volna városunk jövőjét illetően. Kétségtelen, hogy az 1690-től 1848-ig élt öt nemzedék emberöltőnként más és más városfejlesztési elgondolások letéteményese volt. Ezen a téren hozzáértés és hozzá nem értés egyaránt megnyilvánult a város vezetői körében. Győzött azonban az alkalmazkodni tudás és ennek következtében a város lépést tudott tartani a változó idők követelményeivel. Az újjáéledő mezőváros és a Rákóczi-szabadságharc Balassagyarmat újbóli — harmadszori — benépesítése 1690-ben vette kezdetét. Jakusith Kata — aki ugyanekkor Salgótarjánt is ú jratelepítette — az 1.671. évi akció egyik szervezőjét, Mészáros Miklóst, Koháry István pedig B árány Já nogt_ (akinek a nevét sokszor „Baran"-nak is írták) bízta meg a telepesek toborzásával 1 Ma már ugyan egyik telepítőlevél sem lelhető fel, de Haraszthy Lajos feldolgozásából ismerjük a tartalmukat. Koháry István 1690. január 1-én Csábrág
