Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - III. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG

várában, Jakusith Kata pedig 1690. március 16-án Budetin várában adta ki telepítőlevelét. „Az előbbinek öt pontja volt, melyek arról intézkedtek, hogy a telepesek három évig minden adó fizetése alól mentesek; a földesúrtól kocsmát, mészárszélcet, öt szabad vásárt és malmot kapnak, melynek jövedelme a községé, de a másik malom és a vám jövedelme az uradalomé marad, a három év után minden jobbágy 12 tallért fizet évente, de minden munkától [szántás, kapálás, kaszálás stb.] fel van mentve, a dézsmás gabonából, borból és a puszta területek termékeiből nyolcadrész az uradalomé. Az utóbbi [Jakusith Kata-féle] telepítőlevél kikötései ugyanazok, azzal a különbséggel, hogy emez nem nyolcadot, hanem kilencedet szed és két ponttal több, mégpedig a 6. a mesteremberek és posztósok betelepedésére, a 7. a vallás szabad gyakorlására vonatkozik. A .telepítéssel megbízott két jobbágy, Bárány János és Mészáros Miklós szabados [libertinus] lett." — Bodnár István pedig úgy tudta, hogy mind a két szabadalomlevél szerint „a mesteremberek s más ún. szegény renden levők [zsellérek] a város közönségének tartoztak volna taxát fizetni, miként pl. Losonc városában".

2 Az 1671. évi és az 1690. évi telepítőlevelek között az a különbség — ha az 1690. éviek tartalmi kivonatai pontosak —, hogy az 1671. évi közös telepítőlevélben biztosították a királyi harmincadszedést is, és részletesebben határozták meg a földesurak jogait, a nekik járó szolgáltatásokat és jövedelmeket. Ezek közül a leglényegesebb, hogy sem malom-, sem vám-jövedelmet nem engedélyeztek a város számára. Hiányzik belőle a vallásszabadság biztosítása, amit — talán a végvári hagyományok alapján — természetesnek vettek. Az 1690. évi telepítőlevelek — különösen a Jakusith Kata által kiadott — kétségtelenül jobban kifejezik Balassagyarmat mezőváros jellegét, mint az 1671. évi telepítőlevél. Az írásos feltételek tehát kedvezőek voltak. Nem így a külső körülmények. A török elleni háború — bár messze a megyétől — még folyt, és a vidék tele volt kóborló és fosztogató elemekkel. 1691 márciusában a megye közgyűlése utasította az illetékeseket, hogy Buják és Gyarmat környékét védjék meg a latrok pusztításaitól.

3 A közbiztonság hiánya mellett azonban még két gazdasági vonatkozású tényező is nehezítette a telepítést. Egyfelől a földesurak nemi

gen egyeztek bele jobbágyaik mezővárosokba köl

tözésébe, másfelől pedi

g az elköltöző vagy elszökő jobbágyok a török uralom alól felszabadult Alföld és Dunántúl tájain jobb megélhetési feltételeket remélhettek.

4 Bárány János és Mészáros Miklós egyenként 20—20 jobbágytelek benépesítésére vállalkozott, és nyilván már 1690 tavaszán hozzáfogtak a toborzáshoz. Mi módon ós milyen kezdeti sikerekkel, az nem állapítható meg, de hogy szökevény jobbágyok is akadtak az új telepese

k között, méghozzá a Balassa- és a Koháry-uradalmak falvaiból, egészen bizonyos. A telepesek kezoíeta áHómer£~ tességét a vármegye is tiszteletben tartotta. Emiatt nem szerepel Balassagyarmat az 1692. évi összeírásokban a lakott helyek és a katonai beszállásolások következtében kárt szenvedett települések jegyzékeiben.

5 A telepítés eredményének egyik bizonyítéka az is, hogy gróf Balassa Gábor 1691 februárjában már érdemesnek tartotta tiltakozni a megyei közgyűlés előtt a balassagyarmati tizedeknek Jakusith Kata kezeibe történő fizetése miatt.

6 Adókivetés, az ún. dikázíatás vagy rovásolás, 1694-ben törté

nhetett először. 1695 januárjában ugyanis már arról panaszkodnak a „balassagyarmati szegény lakosok", hogy mivel dikáikat hat porcióval túlméretezték, hat hét óta két lovaskatonával többet kell téli szállásra befogadniuk, mint amennyi jogos vol4* 51