Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)
A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - II. A TÖRÖK HATALOM ÁRNYÉKÁBAN
részről gondviselőkké rendeltettenek, sőt ők is fáradtak előttünk... hogy Gyarmathnak megszállását engedjük, ... adtunk nekik szabadságot, hogy a város helyén" a maguk használatára, örökké a mi törvényszolgáltatásunk alatt maradva, ki-ki közülük l-l egész házhelyet magának választhasson. Ez a két házhely mentes minden cenzustól, kilencedtől és sérthetetlen, de „mindazonáltal úgy, hogy mind magok, mind maradékj ok az uraságnak híven szolgálni és mindenben engedelmeskedni", a bevételeket híven kezelni, amely fáradtságukért még „fizetéssel is ajánlja magát az uraság". 77 Ez a telepítőlevél vált alapjává az 1690. évi két másik telepítőlevélnek, amiből arra is lehet következtetni, hogy Mészáros Miklós a későbbi telepítésnek is az egyik szervezője volt. Ennél persze sokkal lényegesebb az, hogy a szóban forgó időpontban minden jel szerint sikerült újra benépesíteni Puszta-Gyarmatot. A XVIII. századi paraszti tanúvallomásoknak az 1690. évi telepítésre vonatkozó megjegyzése, hogy ..midőn Gyarmathot utolszor kezdették megszállni", 78 úgy is értelmezhető, hogy volt egy korábbi, a tanúk emlékezetében még élő megszállás is, ami az 1671—1672. évivel azonosítható. Talán ezzel az újratelepítéssel függ össze az a határjárás, amelynek emlékét egy 1844. évi bejegyzés őrzi a város jegyzőkönyvében. Eszerint június 1-én a kóvári földesuraság megkeresésére megújították a város és a falu közötti határjeleket. „Nevezetes ezen határszél mellett az is, hogy a balassagyarmati és kóvári uraságok az Ipoly vize folyásától kezdve egy darab részen soha a határba meg nem egyezhettek, sőt egy időben, amint azt Raksa Pál a méltóságos kékkői uradalom balassagyarmati jobbágya, és Cseri Márton kóvári jobbágy, mint ezen határjárásnál legöregebb emberek, előadták, hogy ők tulajdon atyjoktól hallották, hogy azon helyen néhai méltóságos gróf Balassa Bálint és Kóváry Pál között szinte a határ végett nagy villongás lévén, össze is verekedtek, és azon helyen hét ember életét is vesztette, akik csak ugyan ottan el is temettettek, — sőt azoknak most is megösmerhető hét sírhalmaikat meg is mutatták. Ez alkalommal mint balassagyarmati, úgy a kóvári földes urak ezen kérdéses helyen barátilag megegyeztek, azt kétfelé hasították, és azon hét sírdombok közül négy a balassagyarmati határban esett." 79 Ha a telepítés valóban sikerült, akkor annak pusztulása vagy az 1682. évi Thököly-féle hadjárat, vagy még inkább az 1683. évi Sobiesky-féle Ipoly völgyi hazatérés alkalmával következhetett be, amikor az egész környék elnéptelenedett, mert a lakosság részbén az erdőségekben húzta meg magát, részben távolabbi vidékekre költözött. 80 A nyolcvanas években bekövetkezett nagy pusztulást tanúsítják Nógrád vármegye adóösszeírásai is. Az 1686. évi 42 községet sorol fel a kékkői járásban, ahová Balassagyarmat is tartozott, de ezek közül csak 7 község volt lakott, sőt ezek is felében-harmadában fel voltak dúlva, 35 község pedig teljesen lakatlan volt. A következő 1687. évi összeírásban viszont már 17 községben laktak annyian, hogy adót lehetett kivetni rájuk. 81 Az újratelepülés, a lakosság visszaszállingózása régi településeire tehát csak lassan ment végbe. Balassagyarmat határát — ismételt Puszta-Gyarmattá válása ellenére — minden bizonnyal valamiképpen hasznosították. Erre mutat az is, hogy 1685. áp rilisában mind a kamara, mind — az 1684-ben meghalt gróf Balassa Bálinttól városunk területét is zálogjog címén bíró — Szunyogh Gáspárné orbovai Jakusith Kata bérbe adt a B alassagyarmat dézs máit. Mégpedig Borsiczky Jánosnak — aki az 1671. évi telepítő kamarai megbízott testvére — és a most már nemes Dióssy Mihálynak, az 1671. évi telepítés egyik vezetőiének. Bor4!3
