Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - XI. A NÉPHATALOM MEGSZILÁRDULÁSA AZ ELLENFORRADALOM LEVERÉSE UTÁN. A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS FELLENDÜLÉSE ÉS A SZOCIALIZMUS ALAPJAI LERAKÁSÁNAK BEFEJEZÉSE

vendtak az üzemi, illetve házi bajnokságok. Ezeken ugyancsak minden korosztály megtalálhatta a számára legkedveltebb sportágat, a szórakozást és a felüdülést. A középiskolások, az ipari tanulók, valamint az általános iskolák tanulói szintén sikeresen szerepeltek a különböző sportrendezvényeken. A sportlétesítmények karbantartására, illetőleg fejlesztésére nem állt rendelkezésre megfelelő anyagi fedezet.

79 A városi sporttelepen a nézőtér és a pálya kerítéssel való elválasztását csak 1962-ben sikerült megoldani. A kispályák (röplabda, kézilabda, kosárlabda és tenisz) jóval kevesebb költséggel járó karbantartása szintén sok nehézséget okozott. A teniszpálya, amely egyébként viszonylag a legjobban karban volt tartva, a Palóc-ligetben és a kispályák zöme pedig a Balassi Bálint Gimnázium udvarán nyert elhelyezést. Az asztalitenisz csapatok az asztalaikat legtöbb helyen az étkezdékben, folyosókon, klubokban állították fel. A város sportolói a felszabadulás óta eltelt másfél-két évtizedben — a mostoha körülmények ellenére — nem egy sportágban dicséretes eredményeket értek ed. Így többek között Balázsik József, Sallói Aladár, Vadkerti Jenő, Holecz Ferenc, Melega Ernő és Erdélyi Ferenc labdarúgók, valamint Piatrik János, Szuhánszki József, Házy Károly ós Ocskó István ökölvívók. Az eredményes sporttevékenységet önzetlenül segítették olyan sportvezetők, mint Iványi Nándor, Huber Jenő, Bálint Mihály, Klein József, Szomszéd Imre, Markói István, Vadkerti Jenő, Szegletes Károly, Komoróczy Csaba és mások. A városi pártértekezlet 1962-ben újabb feladatokat állított a tanács és a társadalmi szervezetek, valamint az üzemek és intézmények elé a sportélet fejlesztésének a meggyorsítása érdekében. Ezt követte az igényesebb tömegsport megteremtésén való munkálkodás, a versenysport tárgyi és személyi feltételeinek a biztosítása. S végül a sportkörök egyesítése útján kirajzolódtak az egységes sportélet megteremtésének körvonalai is. Balassagyarmat a felszabadulás idején és az azt követő másfél évtizedben lényegében a megye egészségügyi központja volt. A városi nemzeti bizottság és a polgármesteri hivatal az egészségügyi ellátás helyreállítására, a kórházi ápolás körülményeinek javítására, a körzeti orvosi hálózat biztosítására, a rendelőintézeti munka megszervezésére, valamint az egészségház tevékenységére megkülönböztetett figyelmet fordított. A kórházban — be sem várva a háború okozta károk kijavítását — szinte szünet nélkül folyt a gyógyító munka. Az igazgató főorvos az alispánhoz küldött 1945. május 25-i jelentésében a következőkben számolt be a kórház helyzetéről: „A kórház dolgozói már negyedik hónapja fizetés nélkül igen silány élelmezésen — melyből a kenyér teljesen hiányzik — dolgoznak. Az agyonzsúfolt kórtermekben — számos ágyon két beteg — víz és világítás nélkül — kórtermenként egy olajmécses — van a beteg elhelyezve. Az elmeosztály 292 betegének csak 88 ágya van és az ügyeletes ápolóra 30 beteg jut."

80 Ilyen rendkívül nehéz viszonyok közepette — fáradtságot nem ismerve — végezték tehát az orvosok és az egészségügyi dolgozók gyógyító munkajukat. Közelebbről 1945. január 1. és március 25 között 824 új beteget gyógyítottak, 245 műtétet hajtottak végre és 150 bejáró beteget láttak el.

81 1945. május 2-án megkezdte működését a tüdőgondozó és a nemibeteg-gondozó is.

82 A bányászok a széntermelés fokozásával siettek a kórház segítségére: biztosították a kórtermek világításához és fűtéséhez, valamint a gépek és berendezések működéséhez nélkülözhetetlen villamosenergia előállításához szükséges szénmennyiséget. A Vöröskereszttői és az UNRÁ-tól pedig gyógyszer-, köt-