Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - X. A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KIBONTAKOZÁSA, A FEJLŐDÉS KORLÁTAI ÉS ELLENTMONDÁSAI

zsemlye, 613 000 db kifli, 15 000 db fonott kalács, 69 000 db szegedi vágott és 7 vagon házikenyér volt.

46 Az üzem eredetileg tervezett kapacitásának a háromszorosát termelte. Nyilvánvalóan ezzel is összefüggött, hogy a lakosság gyakran panaszkodott a kenyér és a péksütemények gyenge minőséigére. Az 50-es évek első felében a tervszámok állandó és legtöbbször megalapozatlan emelését, a mennyiségi szemlélet eluralkodását — szinte minden üzemnél — a minőség romlása kísérte, illetőleg követte. A termelés fokozására és a selejt csökkentésére a városi pártbizottság több esetben „felhívta" az üzemek figyelmét. A termelés adatait tartalmazó jelentéseken túlmenően a munkaverseny, s ezen belül a város termelő egységeiben szervezett Sztahanovmozgalom helyzete is gyakran külön napirendi pontként szerepeltek a városi pártbizottság, illetőleg párt végrehajtó bizottság ülésein. 1955-ben a Fatömegciikkipari és Bútorgyártó Vállalatnál 13, a Betonárugyártó Vállalatnál pedig 7 sztahanovista volt, de minden üzemnél törekedtek e cím elérésére. A sztahanovisták tervüket általában 170—180 % között teljesítették.

47 A városi tanács a termelés és a jobb munkafeltételek biztosítása érdekében a lehetőségekhez mérten intézkedett a rendelkezésre álló vállalatfejlesztési alap eredményes felhasználásáról. Erre a célra az 1954-es esztendőben 492 000 Ft állt rendelkezésére, de a következő években is megközelítően hasonló nagyságú összeggel számolhattak. A szóban forgó összegnek általában 2/3-át az üzemek kapták, az 1/3-át pedig az intézmények, valamint kommunális fejlesztésre fordították. Megnőtt ugyanis az igény a kommunális létesítmények fejlesztésére is, ezért a városi költségvetésben a városgazdálkodási vállalat részére egyre nagyobb összeget kellett előirányozni. A tervekben szerepelt a parkok szépítése, a lakóházak, középületek karbantartása, továbbá a közkutak, járdák építése, a közvilágítási hálózat bővítése és a hangoshíradó felszerelése. A^helyi ipar fejlesztésére az 1953-as esztendőben 183 000 Ft-ot fordítottak tervhitelből. A Fatömegcikkipari és Bútorgyártó Vállalatnál 128 000 Ft-ot, míg a Vegyesipari Javító Vállalatnál 55 000 Ft-ot használtak fel a rendelkezésre álló összegből. A város vezetősége tehát a legjobb szándék mellett sem lehetett képes arra, hogy az adott körülmények között többet áldozhasson az ipar fejlesztésére. A túlfeszített 5 éves terv előirányzatainak módosítása még nyilvánvalóbbá tette, hogy a kitűzött célok meghaladják a lehetőségek határait. Az első 5 éves terv egyébként Balassagyarmatra transzformátorgyárat irányzott elő, de a fentebb jelzett okoknál fogva ebből nem valósulhatott meg semmi.

48 Az MDP Központi Vezetősége és a kormány 1953 júniusában és októberében hozott határozatai rámutattak a népgazdaságban jelentkező aránytalanságokra. Ennek alapján a városi tanács is kidolgozta az 1954-es évre szóló várospolitikai munkatervét és célul tűzte ki az állami, szövetkezeti és a magánkisipar „összhangban álló" fejlesztését. Külön kiemelte a helyi ipar nagy szerepét és jelentőségét, mert annak olyan feladatokat is el kellett látnia, amelyre a gyáripar nem vállalkozhatott.

49 Balassagyarmat — a helyi ipar fejlesztésén túlmenően — az 1948 és 1956 közötti években lényegében teljesen kimaradt az országosan nagyarányú iparfejlesztésből. Ezzel mintegy sajátos „sziget"-et jelentett még Nógrád megye